Barátok?

Tegnap este egyedül ültem a gangon. Kezemben fehérborral és cigivel azon tűnődtem, hogy miért nincs senki, akit felhívhatnék szombat este. Senkit sem tudtam, aki eljönne velem kiereszteni a gőzt.

Nagyon fárasztó hetem volt, amit a péntek esti ügyfélkommentek csak mégjobban megkoronáztak. Ordítani tudtam volna hazafele. Semmi komoly bajom, csak feltornyosult bennem a sok stressz. Úgy volt, hogy megyünk valahova Gergővel. Átjött egy meleg haverja, borozgattunk hárman, beszélgettünk. Nem volt rossz, de mindenki finomkodott. Igazából csak tovább fársztott mentálisan, hogy figyelnem kellett magamra, meg a házigazdáskodás is kimerített. Amíg ők 1-1 pohárral ittak, én megittam négyet... Benne volt a levegőben a feszültség, nem tudom miért, de kicsit kínosan éreztem magam. Aztán a srác hazament, nem mentünk tovább sehova. Még egy darabig győzködtem Gergőt, hogy menjünk még valahova, de már félig aludt...

Azt éreztem, hogy tele vagyok, a fejemben a heti munkabeszélgetések, viták, teendők visszhangzottak. Valami egész mást szerettem volna csinálni. Megpróbáltam elhívni pár barátomat, hátha van kedve valakinek felkerekedni velem és reggelig menni menni menni. Vagy elutaztak, vagy fel se vették a telefont...

Egyedül a gangig jutottam, kijött utánam a kutya is. /Legalább nem mondhatom, hogy a kutya se törődik velem :P / Azon golndolkoztam, bárcsak bátrabb lennék és elindulnék egyedül valamilyen ismeretlen társasághoz csatlakozva. Itt lakunk a party központban, tele az utca, az egész környék laza fiatalokkal. Nem tudok idegenekkel szóba elegyedni. Ha megszólítanak, úgy más, szívesen beszélgetek, de én utálok nyomulni. Barátokkal sokszor ismerünk meg egy-egy új embert, akkor mindig lelkes vagyok és nem okoz gondot a kommunikáció. Sajnos egyedül mégis képtelen vagyok rá.

Arra jutottam, hogy sok embert kell megismernem, hogy legyenek még, akiket felhívhatok, hogy merre járnak este, csatlakozhatok -e egy-két órára. Amíg Gergő a hétvégén is dolgozik, nincs örök társam a hajnalig csavargásra, bennem pedig sok a mehetnék. Hiányzik a társasági életem, hiányoznak a spontán őrültségek. Hiányzik, hogy mások hívogassanak, hogy menjek-menjek. Tudom, tehetek róla, hogy ez így alakult. Sokszor rossz oldalra áltam, vagy nem védtem meg azokat, akiknek szükségük lett volna rá. Én is hagytam, hogy széthulljon a fősulis baráti társaság. Csak a panaszkodásra tellett részemről is. Sajnos már túl nagy sebek keletkeztek, mindenkit más fele húz a büszkesége. Új utakon kell járnom. Szeretnék egy vegyes, laza, boldog baráti kört, de néhány négyszemközti barátság is nagyon boldoggá tenne.

Imádok például főzni; itt a projektor, lehet mozizni; mindig vannak kreatív ötleteim programokra, problámák megoldására; szeretek jókat beszélgetni, hülyéskedni, vagy komoly dolgokról filozofálni; szívesen eljárnék sok-sok kiállításra, megnyitókra, eseményekre, beszélgetnék róluk; szeretek kirándulni, csavarogni, piknikezni, új helyeket, új ízeket felfedezni; sokan mondják rám, hogy egyedi látásmódom van; szívesen segítek másoknak, meghallgatom őket, ha tudok tanácsokat adok; cuki a kutyám; szeretek nagylelkű lenni; nincsenek zűrös dolgaim; nem vagyok nyomulós; alkoholmentes és alkoholos programokban is benne vagyok; nem irigykedek; nem szoktam szívességeket kérni;  empatikus vagyok, igyekszem mindekit megérteni és elfogadni... Miért tűnnek el a barátaim? Miért kerülnek az emberek? Egy okot tudok csak, hűséges vagyok olyan barátokhoz, akik megosztják az embereket, akik mellől sokan eltűnnek. Ez ekkora hiba lenne? Szeretem és nem hagyom ott őket. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy elég színes vagyok ahoz, hogy ne azonosítsanak másokkal csak azért, mert jóban vagyunk. Furcsák az emberek!

Hétvégék

Szombaton általában nem csinálunk semmit. Itthon pihenünk Gergővel. Nem dolgozok, ha péntekről marad munkám, azzal csak vasárnap foglalkozok. Főiskola első évében csináltam azt, hogy szombatonként meg sem mozdultam, most pár hónapja megint beállt ez a ciklus. Kell egy ingerszegény nap, mikor feldolgozom az elmúlt pár nap történéseit, mikor nem kell terveznem, mikor nem felelek semmiért, mikor az mozgathat egyedül, ami jól esik... Így vagyok most egyensúlyban. Ez egy olyan nap, mikor kimondatlanul egymással foglalkozunk. Hétköznap beszélgetni sem nagyon van időnk, közös programokra pedig egyáltalán nem. Szombaton ezért el sem szakadunk egymástól.

Vasárnap az aktív kikapcsolódásé és ez az a nap, mikor felkészülök a következő hétre. Hosszú évek munkája, hogy már nem érzem azt a jajmármingyártvégeahétvégénekdeszörnyű állapotot. Inkább olyanok szoktak lenni a vasárnapjaim, mintha mindig újra és újra élném ugyanazt a napot. Igyekszem mindent belesűríteni, olyan élményeket felhalmozni, amikre hétköznap esélyem sincs. Dolgozom kicsit, rendberakom a gépemet, blogokat olvasok, sétálunk, főzünk, barátokkal beszélgetünk, kutyázunk, átmegyünk segíteni a diplomaőrületben széteső barátunknak, áthívunk másokat vacsorára, múzeumba megyünk...

Ilyenek általában a hétvégéink.

Évforduló 3.0

Igen, megint eltelt egy év :) Egy hete ünnepeltük Gergővel a harmadik évfordulónkat. Nem mondom, hogy kevesebb dolog történt, mint tavaly. Nemrég kifejtettem, hogy mik történtek velünk, egy hét csúszással egybeesik a naptári év és a mi időszámításunk...

Idén minden megváltozott. Idén minden összeomlott. Idén minden újraépült. Idén kiderült, hogy még mindig a legfontosabbak vagyunk egymásnak. Idén is megmaradtunk mi! Idén sem vagyok egyedül, idén is van kihez bújnom, van kivel elmenekülnünk, idén is van aki mindig segít ha nekem már nem megy valami, idén is van, akit mindig jó látni, idén is van aki nem nevet ki, van aki csüng a szavaimon, van kivel osztozni, idén is van akinek leshetem a kedvét, van akit megnevettethetek.

Spórolunk mostanság, de úgy döntöttem, hogy mi együtt most megérdemlünk egy kis lazítást az idei év fáradalmai után. Elmentünk a Wasabiba all you can eat japán dőzsölésre. Nagyon vicces volt. Előszőr jártunk ilyen helyen. Az elején próbáltuk visszafogni magunkat. Egy-két falatos „fogásokat” lehet leemelni egy futószalagról, bármennyit. Az üres tányérokat néha elviszi a pincér. Cikinek éreztük, hogy mindig hatalmas halmokban gyűltek a tányérjaink. Folyton ugrattuk egymást, felröhögtünk... Mellettünk párok andalogtak a félhomályban, komolyan vették a helyet, mi meg hülyéskedtünk az ételeken. Attól csak még viccesebb lett, hogy vissza kellett fogni magunkat. Nem mertünk semmit sem a tányérokon hagyni, mert az furán vette volna ki magát, ha a tányérkupacainkon kajakupacok is maranak és a picér 5 percenként félig megevett menüket hord el az asztalunkról... Ha valami egyikőnknek sem ízlett, akkor győzködtük egymást, hogy milyen jó, vagy egész más ételekhez hasonlítgattuk :)

Volt valami ízetlen darabos pépes desszert, amit egyikőnk sem bírt megenni, már egyébként is megteltünk, válogatósabbra ettük magunkat. Kijelentettem, hogy ezt biztosan az egyik kedves vendég pakolta vissza a tányérjára és újra a futószalagra, mert úgy néz ki. Közben nem értettem, hogy Gergő mért vág kétségbeesett fejet és próbál elfojtva röhögni. Kiderült, hogy egy méterre mögöttem állt a pincér... Mikor elment, nagyon röhögtünk :D

Egy idő után kerültem a zsírosabb fogásokat, aztán már úgy voltam vele, hogy már mindegy és összevissza ettem mindent, végül már csak a gyümölcsök csúsztak. Előtte egy héttel volt több napos gyomorrontásom, nemrég álltam le a diétával. A gyomrom még össze volt szűkülve, úgyhogy hamarabb elfáradtam, mint Gergő. Az utolsó egy órában, már én válogattam neki, hogy miket kell még helyettem is megóstolnia. Megbeszéltük, hogy addig nem indulunk, amíg már egy falattal se megy le több a torkunkon. Végül majdem három óra folytonos zabálás után Gergő is kidőlt...

Kihagytuk a sétát a helyeken, ahol annó az éjszakát töltöttük, mikor összejöttünk. Alig bírtunk mozogni, de nagyon vicces volt. Itthon is csak fetrengtünk egymás mellett és a kajákról beszéltünk összebújva :)

Hát ilyen volt az idei ünneplés :D

Együtt-külön-együtt Karácsony

Boldog Karácsonyt kívánok neked, aki épp olvasol!

A karácsonyaim megfakultak az utóbbi időben, úgy néz ki, hogy végre most lett számomra újra igazi az ünnep. Gyerekkoromban a nagyobb tesóim jöttek hozzánk a párjaikkal 24.-e délelőtt. Másnap szüleimmel, hugommal mentünk az egyik, harmadnap a másik nagyszüleimhez. Ott unokatesókkal, nagynénikkel, nagybácsikkal, mindenkivel találkoztunk. Mióta nem élnek a nagyszüleim, a nővérem kiköltözött külföldre, már nem az igazi a karácsonyi hangulat. Két éve apám haldoklott, pont kórházba került karácsonyra, azóta már ő is hiányzik a fa mellől. Bátyámék kislányai ugyan bővítették az erősen fogyó csapatot, de így is hiányérzetem szokott lenni. Tavaly a karácsonyi ebédet leszámítva egyedül voltam a lakásban.

Idén úgy tűnt, hogy minden megváltozik. Gergővel jobban megismertek, elfogadtak minket egymás szülei, ebben az elmúlt évben. Gergő több családi eseményünkre is hivatalos volt, a bátyámék is megismerték stb. November elején megbeszéltük, hogy idén együtt töltjük a karácsonyt. Nálunk ebéd, náluk vacsora szokott lenni 24.-én, így adta magát a szervezés. Délután utaztunk volna tovább Gergő vidéki szüleihez, hogy pár napot ott töltsünk.

Örültem, hogy végre megint igazi karácsonyom lehet. Készültem, vártam, mint kiskoromban. A munkaszünet miatt is már hónapok óta erre ácsingóztam. Aztán jött a zűrzavar... Gergő nem szervezte le otthon időben a teveinket, a szülei csak 25.-ére vártak. Engem, őt egy nappal előbb. Így hát mégis szét kellett szakadnunk. Megértem, hogy olyan rokonok mentek hozzájuk szenteste, akik nem tudnak kettőnkről. Az volt a rossz, hogy direkt ezért beszéltük meg jóelőre. Gergő azt mondta, hogy csak ők, a szűk család lesznek otthon, mehetek nyugodtan. Hiába nyúztam, nem beszélte meg otthon, hogy engem is vinne. Ez lett a vége. Közben kiderült, hogy a barátaim 26.-ára karácsonyi bulit szerveznek. Kiakadtam, közöltem Gergővel, hogy akkor nem is megyek, nem fogom a karácsonyt egyedül a volánbuszon tölteni. Aztán pár napja kiderült, hogy 2-kor indul haza a busz, amire jegyet foglalt 24.-ére. Ebédre hívott anyukám, amit hetekkel ezelőtt lefixáltunk. Mondtam neki, hogy akkor oda se jöjjön. Elegem van abból, hogy a családom csak a zűrt látja körülöttem. Nem igaz, hogy a pár alkalmat, mikor találkozunk, nem lehet normálisan együtt tölteni. Mindig az utolsó pillanatban Gergő miatt borul az egész. Aztán úgy döntöttem, hogy ez fordítva nem így lesz. Nem akarom, hogy a szülei azt gondolják, hogy bajom van velük, ezért nem megyek mégsem le hozzájuk. Lemondtam a bulit, leszerveztem az odautamat kocsival Gergőékhez. 23.-a estére megszerveztem egy kettesben előkarácsonyozást.

A 23.-a jól sikerült. Reggel megjött a fa biciklisfutárral. Napközben vásárolgattunk, ami még hiányzott az ajándékok közül azt beszereztük. Vettünk égőket, szaloncukrot a fára. Találtam világító csipeszeket, úgyhogy azzal tettük fel a szaloncukrot. Az Ikeában vettünk egy két dolgot a konyhába, bevásároltunk a vacsorához, kávéztunk, átverekedtük magunkat az Árkádos Oláh Gergő koncerten, ajándékokat csomagoltunk... Gyümölcsökkel töltött pisztrángot csináltam, kagylós galuskával és almásrétest ;) Minden finom kett. Gyertyafényes vacsora után odaadtuk egymásnak az ajándékainkat az első közös karácsonyfa alatt. Új tokot kaptam a gépemhez, amit ő csinált kézzel :) Gergő nagyon örült a szemüvegének, bár még csak egy kupon a leendő szemüvegéhez. Megbeszéltük, hogy így az ajándékom mindig vele lesz :D

A 24.-e zűrösre sikeredett. Kitaláltuk, hogy koradélelőtt megyünk át anyumékhoz, és akkor legalább nem csak egy fél ebédnyi ideje van ott Gergőnek. Hazavittük a kutyát, hogy ne legyen egyedül, amíg vidéken vagyunk. Gergő hozta az utazótáskáit, én a kutyát és az ajándékokat. Taxit akartam hívni, hogy normálisan hazajussunk ennyi cuccal, de Gergő nem engedte, mondván hogy sokba fog kerülni. Nekivágtunk bkv-val, kerülőúton, mert a kutya nagyon fél a metrón. Csomót vártunk a járművekre, csupa sárosak lettünk a kutyától, egy idegbaj volt így hazajutni. Majdnem dél volt, mire odaértünk. Anyum előrehozta az ebédet, gyorsan ajándékoztunk, aztán Gergő el is indult. Kiderült, hogy estére anyum meghívta a fickóját, így haza kellett jönnöm a lakásba. Amúgy a délután jó volt. Sokat beszélgettünk, nevettünk anyuval. Megmutattam a hollandiai képeket, boroztunk, amíg megjött a barátja. Bemutatott minket egymásnak. Szimpi volt a kezdeti megdöbbenés után - hasonlít apámra, csak öregebbnek néz ki... - de nem sokat beszélgettünk, mert hamar jött a taxim. ( Nem úsztam meg... )

Este fura volt itthon egyedül, úgyhogy korán lefeküdtem aludni. Most fogok előszőr telekocsival utazni. Pár hete regisztráltam, a visszautunk 28.-ára már napok óta le van zsírozva, de tegnap odafuvart is találtam Gergőékhez. Délre már ott is leszek.

Ha nem is zökkenőmentesen, de végül mégis VAN IGAZI KARÁCSONYOM! :)

Remélem nektek is jól telik! Mégegyszer boldog karácsonyt!

Hello Hollandia!

Előzmények, Budapest

Elbénáztam a dátumot Coughsurfing-en és véletlenül egy hónappal későbbre tettem az időpontokat... Sok embernek írtam, hogy mennénk szívesen, páran válaszoltak, hogy talán tudnak fogadni. Egy héttel a kiutazás előtt lett egy biztos igenünk. Egy házaspár pár hónapos gyerekkel. Azt írták, hogy előszőr próbálnék a CS-et és családokat fogadnának be pár napra, most épp ránk gondoltak. Azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy ez miért furcsa, de ez nem Magyarország... Sajnos a tényleges időpont nem volt jó nekik.

SOS írtam még egy csomó embernek, végül egyikük válaszolt. Annyit írt, hogy tud minket fogadni. Később megkérdezte, hogy mikor érkezünk és elküldte a telefonszámát. Próbáltam haverkodni vele, hátha kicsit szeretne többet tudni azokról akiket beenged napokra az otthonába, de csak ennyit írt...

A bonyodalmakat már leírtam korábban.

Péntek este, Eindhoven

Leszálltunk a gépről. Írtam a holland srácnak, hogy megérkeztünk. Annyit válaszolt, hogy wellcome és egy szó meg egy kód... Nem tudtam, hogy mi lehet az, rágugliztam. Kiderült, hogy a címe, csak egybeírják az utcaneveket... Mielőtt odamentünk, mászkáltunk a városban kicsit. Bebuszoztunk a reptérről. Néztem a telefonomon, hogy meddig közelít a busz az elméleti szállásunk felé, mikor elkezdett távolodni, leszálltunk. A belvárosban találtuk magunkat. Kicsit Váci utca feeling volt, csak sokkal bohémabb, kevésbé puccos, szellősebb, vidámabb, átláthatóbb...

az egész kicsit emlékeztetett egy Tim Burton film díszletre

hamburger automata

 design kukabolt

design bolt

bájos horror 

 pub, ahol sokan voltak, még kint is ültek

 design bolt...

 ez is valami beülős hely

 pub

rengeteg a bicikli, sokan színesre festik, ez már csak azért is praktikus,
mert így hamar megtaláli a több száz egy kupacban parkoló bringa között...

10 körül beállítottunk a tulajhoz. Kicsit para volt elsőre. Félhomály, koponya és csonkolt kéz az asztalon, mellette egy katonai tőr... A srác mondta, hogy most kelt, leültetett minket, sört bontott nekünk. Még a beszélgetés elején kiderült, hogy ő is meleg. Mesélte, hogy sok vendéget fogadott már a nagyvilágból, de meleg pár még nem járt nála. Álítólag nem jellemző, hogy fiúk együtt regisztrálnak az oldalra, főleg nem keletről, ahogy ő mondta... Mi csak mosolyogtunk és elütöttük azzal, hogy szerencsénk van a környezetünkkel, illetve így tartottuk korrektnek. Ha már kikapcsolódni megyünk valahova, akkor nem akarjuk megjátszani magunkat - amúgy sem szoktuk - és akkor olyan helyre megyünk, ahol nem kell titkolóznunk, tehát nyugodtan lehettünk őszinték. Mondta, hogy hát jó, akkor most az övéi vagyunk pár napig. Ez kicsit rémisztő volt, de szerencsére csak poénnak szánta, ahogy később bebizonyosodott. Beszélgetünk mindenféléről. Családról, munkáról, művészetről, barátokról, melegekről. Azt mondta, hogy neki nincsenek lány barátai, csak a fiúk társaságát keresi. Ez nekem furcsa volt, de nem mentünk jobban bele a témába. Mondta azt is, hogy elég társaságkerülő - ilyenek ezek a társoságkerülő hollandok, idegenekkel beszélgetnek a nappalijukban a társaságkerülésről... - pár közeli barátja van, egyébként nincs sok ismerőse. Szimpi volt összességében, de Gergőt leszámítva mindenki nehezen megnyíló típus és ezen a sör sem segített egy idő után, úgyhogy pár beszélgetés alatt nem lettünk vele barátok. Bár ki tudja, még nem küldtük el neki az ajándékunkat., majd karácsonyra :)

Szombat, Eindhoven

Másnap bevásároltunk mindenféle kaját és nyakunkba vettük a várost. A szállásadónktól kaptunk kulcsot a lakáshoz, így nem kellett egymáshoz alkalmazkodnunk napközben. Csak úgy mentünk, amerre a lábunk vitt. Pár helyet bejelöltem magamnak térképen a telefonomba, hogy majd, ha valamelyikhez közel kóválygunk, akkor megnézzük. Eljutottunk a kertvárosba. Minden nagyon rendezett, továbbra is Tim Burton fimbe illő.

külvárosi kacsa

 kávézó, zárva volt, pedig tetszett

este bementünk a Van Abbe Múzeumba, egy ételekről szóló kiállítást láttunk,
izgalmas volt, jól jött volna annó a diplomamunkámhoz :)

Később visszamentünk a láakásra. Kiderült, hogy Amsterdam csak kicsit több mint egy órára van. Utána néztem a neten, hogy mennyibe kerülne. Úgy voltunk vele, hogy ha már itt vagyunk, menjünk el oda is :) A szállásadónk korán elment aludni, aznap nem is beszélgettünk.

 Vasárnap, Amsterdam

A vonatozás rendben volt, minden a sínen ment...

ajánlom mellé meghallgatni ezt!

Kb. öt perc után elkezdett szakadni az eső, ahogy leszálltunk a vonatról. Előszőr bemenekültünk egy szuvenír boltba. Meg is vettük a legolcsóbb Amsterdam feliratos esernyőt. 2 percig bírta, aztán jött a jégeső. Ekkor egy coffee shop-ba menekültünk. Két teát kértünk - csak - és megszáritkoztunk. Durva volt a szag, füst kombó. Füstöt már semmilyet nem látni itthon, hamar elszoktunk tőle a dohányzás tilalom bevezetése óta. Kinéztünk egy modern művészeti múzeumot, hogy ott biztosan órákat el tudunk tölteni hasznosan fedett helyen, addig hátha jobb idő lesz. Míg odanavigáltunk egyfolytában zuhogott. Egy idő után már nem érdekelt minket, mászkáltunk ide-oda, fényképeztünk, megnéztük a kis utcákat is...

 ez volt az első dolog, ami Amsterdamban fogadott...

 kicsit posztapokaliptikus volt az időjárás

 még így is nagyon tetszettek az épületek

 nem ritka az ilyen palota sem, de azért általában ízlésesebbek a házak

 minden színes, de nem csiricsáré, mintha direkt kikeverték volna a palettát,
úgy hogy bárhogy egymásmellé téve is harmonikus legyen az összkép - biztos így történt

főleg itt harmonikusak a színek...

 a legkisebb házakon is hatalmasak az ablakok

Van Gogh füle és közös kép rólunk :) 

 Stedelijk Múzeum kívülről, egy kád alakú,
de a felújítások miatt nem tudtuk messziről lefotózni

vetítés alatt összebújó pár a múzeumban, nem tudtam jobb képet csinálni, mert mindeki
engem nézett a fókuszlámpa fénye miatt, pedig nagyon szépek voltak a fények... 

kilátás a múzeumból 

valóságban még ennél is élénkebb színű kép

mire kijöttünk a múzeumból, kisütött a nap 

és el is kezdett lemenni 

 kerestünk egy parkot, ahol megkajálhatunk

találtunk is :) 

Közben rengeteget sétáltunk. Finomakat ettünk. Kézen fogva mentünk mindehova, kihasználva, hogy ott lehet. Fülig ért a szánk :) Többen, akik jöttek szemben ránkmosolyogtak. A reptéren nehéz volt elengedni egymás kezét. Azóta is néha reflexből nyúlnék Gergő után az utcán, de aztán gyorsan leállítom magam :/ Rengeteg házon hatalmasak az ablakok, sokszor még a függöny sincs behúzva a földszinten sem. Így láttunk be egy baba konyhának berendezett gyerekszobát. Benne két kisfiú játszott, épp valamit főztek. Nagyon vicces volt és egyben szokatlan látvány is. Azon röhögtünk, hogy közös oviban biztos mi is palacsintasütősdit játszottunk volna Gergővel :D Aztán lement a nap és a borús idő már nem számított, a város kivirult.

ez én vagyok az egyik legnagyobb csatorna partján 

 sajnáltam, hogy nem volt nálam állvány... sok hajólakást láttunk a vizen

 Gergő a hídon...

Későn értünk haza, még órákig sétáltunk, beültünk sörözni egy régi Amsterdami pubba. A tulajnál ott volt két barátja. Leültettek dumálni. Megkóstolták az Unicumot amit vittünk, ízlett nekik. Nagyon fáradtak voltunk, úgyhogy csak ritkán szóltunk bele a beszélgetésbe, de így is jó volt. Sokat nevettünk. Mindhárman szingli meleg srácok voltak, kicsit irigykedtek is ránk, hogy mi itt együtt nyaraunk. Az egyikük Boszniából jött cserediák, ő egész sok mindent tudott Magyarországról. A másik két srác bevallotta, hogy annyi az össz infójuk, hogy keletebbre vagyunk Németországnál. Sokáig fent voltunk, beszélgettünk.

Reggel már nem találkoztunk szállásadónkkal, azt mondta, hogy csak dobjuk be a kulcsot a postaládába, ha elmentünk. Így is volt. Kajáltunk, elmentünk egy print shop-ba kinyomtatni a repjegyeket, vettünk ebédet, hogy elköltsük a maradék eurónkat, és kimentünk a reptérre. Ott megebédeltünk. Olyan finom volt és annyi minden, hogy majdnem le is késtük a repülőt a nagy dőzsölésben :) Végül elértük - sajnos... - és már itthon is vagyunk.

utolsó reggel a holland lakásunkban...

Szép volt, jó volt, nyugis volt, visszamegyünk :) A legélhetőbb ország, ahol eddig jártam. Kedvesek az emberek, nem érezni a nagy rohanást még tömegben sem. Szépek a helyek, de nem giccsesek. Látszik, hogy nem csak kirakatba készültek, hanem az életőség is fontos szempont. Sok a természetes burkolat, szín, ember... Nincs érezhető kirekesztés, diszkrimináció, viszont azt a nemtörődömséget sem éreztem, ami mondjuk Párizsban ezzel társul. Mindenhol kedvesek voltak velünk, segítőkészek, türelmesek, de mégis minden gyorsan és flottul zajlott. A múzeumban, ahol nem működött a kártyás fizetés, nem mondták a magukét, hanem kedvesen elmondták hogy hol tudunk pénzt felevenni. Utána, mint régi ismerősöket üdvözöltek, mikor visszamentünk. Amszterdamban is a nagy modern művészeti múzeumban, ahol sok volt az ember, gyorsan bejutottunk, kb. 2 perc alatt. Mindenhol tudtuk, hogy merre kell menni, minden jól szervezett volt. A boltok ízlésesen vannak berendezve, sokmindenből van kint kóstoló, le lehet ülni kávézni :) Vannak elérhető áron jó minőségű élelmiszerek, azt néztük, hogy sok minden itthon drágább ugyanolyan azonos minőségben... Abszolút vonzó hely, csak ajánlani tudom!

Találkoztak a szüleink

Na, ezt is megéltük, anyukáink együtt ebédeltek :)

Azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy a szüleink jól érezték magunkat nálunk. Nem volt feszengés, egyáltalán nem volt kínos a helyzet. Jót beszélgettünk, volt nagy röhögés, komoly témák és hülyülés is. Szimpatikus volt mindkét nő a másiknak, jól kijöttek egymással. Az ebéd is finom lett állítólag ;) Kókuszos rizst találtam ki, gyömbéres csirkével, illetve vegyes zöldség salátával. Mivel én nem eszem húst, a csirkét nem kóstoltam, de azt mondták jó lett az is.

Voltak bonyodalmak is... Napközben az egyik ismerősöm felhívott, és azt mondta, hogy ne várjak sokat, az ilyenek mindig felemásra sikerülnek. Igazából nem azért lett felemás, mint amilyen okra ő gondolt. Az anyukáinkkal nem volt semmi probléma. Gergővel volt feszkó köztünk...

Az egész ott kezdődött, hogy én még szombaton este be akartam fejezni a pakolást, takarítást, hogy másnap délelőtt már csak vásárolni, főzni kelljen. A lakótársam barátja szakított vele, Gergő rávette, hogy borozzanak este és ettől kifáradt. Nem fejeztünk be mindent, másnapra maradt egy csomó dolog. Ahogy az lenni szokott, ilyenkor jelenti be Gergő anyja, - negyed órával azután, hogy reggel felébredtünk - hogy korábban jön. Ebből lett a nagy kapkodás. Gergő rögtön elindult az anyja elé, én meg maradtam takarítani. Rábíztam a bevásárlást, ha már így alakult, intézzék el anyukájával együtt. Mondtam neki, hogy még legalább egy órát ne hozza fel, mert még szétszedem és újra összerakom az egész konyhát. Mindent lesikáltam, felmostam, elmosogattam az esti borozás maradványait. Még az előszoba és a fürdőszoba összepakolása előtt elmentem fürödni. Jöttem ki a zuhany alól, mikor Gergő betoppant anyástól. Nagyon ideges lettem, de mivel nem vittem be a ruháimat a fürdőbe, ki se tudtam jönni. Gergő egyedül végigmutogatta a lakást, mintha csak ő lakna itt egyedül. Közben nekiálltak rétesezni, borkóstolót tartani a lakótársunkkal hármasban. Közben én kitakarítottam a fürdőszobát, majd a vécén ülve vártam, hogy induljanak már el vásárolni. Végre leléptek, felöltöztem, gyorsan rendbetettem az előszobát. Közben elment az idő, már lassan anyumnak is be kellett volna futnia, ebéd meg sehol hozzávalók hiányában... Közben felhívott egy barátom, segítséget kért mindenféle programtelepítési ügyben, neki fakadtam ki. Megnyugtatott, ő mondta, hogy ne várjak túl sokat ettől, csak legyek túl rajta. Megjöttek Gergőék. Nagyon nehezen, de félretettem a dühömet, elkezdtünk kapkodni a főzéssel. Anyukája is besegített. Anyum is befutott közben. Na ezt nem akartam, hogy már megint azt mutassuk meg, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. Még két vendégnek sem tudunk előre összerakni egy ebédet, kapkodunk, emiatt dolgok kimaradnak...

Anyukáink a "megszoktuk, semmi baj" állapotba kerültek. Anyum tudta, hogy majd lesz valami, de Gergő anyjának muszáj volt segítenie, ő ilyen típus. Hatalmas szerencsém, hogy nem rontottam el egyik fogást sem, pedig az idegességtől azt se tudtam, milyen fűszerhez nyúlok. Mikor végre leültünk enni, akkor már jó volt. Velünk szemben ült Gergő és az anyukája. Így vicces volt felváltva mesélni a családi sztorikat. Főleg anyukám mesélt, mindenkit megnevettetett pár vicces élethelyzettel és az ő vicces hozzáállásával :) Látszott, hogy hasonlítunk anyukáinkra. Az is kiderült, hogy elég hasonló szellemben neveltek minket, ez nyílván abban is megmutatkozik, ahogy a kapcsolatunkhoz állnak. Azt sajnáltam csak, hogy a két nőnek nem volt ideje kettesben beszélgetni. Úgy terveztem, hogy amíg a második fogást befejezzük Gergővel, addig tudnak bent beszélgetni a szobában, de a nagy kapkodás miatt, ez borult. Annyit mondott anyum, hogy kb. egy percük volt nélkülünk, akkor Gergő anyukája megkérdezte, hogy ő hogyan fogadta a hírt, hogy nekem van Gergő. Elmondta, hogy előszőr nehezen fogadta, mert féltett. Aztán hamar belátta, hogy így vagyok boldog, és nem ér bántás emiatt, úgyhogy azóta teljesen természetes ez neki. Különben is felnevelt, már a magam ura vagyok szerinte.

Gergő kikísérte az anyját a buszhoz, közben anyum még mararadt beszélgetni. Rég volt már ilyen őszinte és tartalmas beszélgetésem anyukámmal. Részletessen elmeséltem, hogyan éltem meg a kapcsolatunk kezdetét, hogyan vették át az irányítást az érzelmeim a félelmeim felett. Elmondtam, hogyan mutattam be Gergőt a barátaimnak. Beszéltünk az elmúlt év nehézségeiről, a munkaügyekről és a kapcsolatomról is Gergővel. A szakításról. Anyukám azt mondta, hogy bármikor odaköltözhetünk a házba, ha nem tudjuk valamiért fizetni az albérletet. Kedvelik Gergőt, a hugommal már rég természetesnek veszik, hogy együtt vagyunk. Jól esett, amiket mondott. Annak is örültem, hogy sokmindent el tudtam neki mondani, amiről nem tudott, de nekem fontos volt. Ő olyan, hogy nem kérdez, mert nem akar belekontárkodni a dolgaimba. Inkább diszkrét, és megvárja, hogy mit mondunk el magunktól, nem támaszt velünk szembe ilyesztő elvárásokat. Éreztem, hogy neki is jól esett, hogy megint bizalmasan tudtunk beszélgetni. Apa halála óta, illetve mióta elköltöztem, most a leginkább.

Beszéltünk még a családról is, a testvéreimről. Szerinte nem csak nekem tesz jót, hogy a bátyámmal gyakran találkozunk a céges ügyek miatt. A bátyám mindig is a mintafiú volt otthon. Jól tanult, mindig lehetett rá számítani, mindig otthon volt fiatalon, nem voltak balhéi, hazaadott pénzt anyumnak, mikor meg volt szorulva, unokák vannak tőle, nyugodt, rendezettek a családi körülményei, vezető beosztásban dolgozott egy multinál, most csinálta meg a harmadik diplomáját. Viszont kezd visszaütni a nagy nyugalom, mert stresszeli magát, görcsössen áll hozzá dolgokhoz, semmiben sem kockáztat, nagyon visszafogják a gyerekeket is. Anyum szerint, mióta több időt töltönk együtt, és kicsit belelátása van általunk a művészvilágba ( ezt nem szeretem így mondani, mert mi csak tesszük a dolgunkat... ), sokat lazult. Érezhető rajta, hogy ingerhiánya van, szeretne nyitottabb lenni, hátha most sikerül.

Mikor elment, gondolkoztam, hogy miért beszélünk mostanában ilyen keveset anyummal. Nincs semmilyen konfliktus köztünk, ha lelkileg nem is, fizikailag nagyon eltávolodtunk egymástól. Két-három havonta látjuk egymást, közte nem is nagyon beszélünk, pedig még a cégünkben is benne van. Arra jutottam, hogy - azon kívül, hogy annyi a munkám, hogy aludni sincs nagyon időm - ez egy védekező mechanizmus nálam. Mióta apámat elvesztettem, inkább távol maradok a családomtól, mert ha majd egyszer őket is elveszítem, akkor az nagyon nehéz lesz. Nem akartam belemenni abba a folamatba, hogy ha kevesebben vagyunk, akkor jobban összetartsunk, mert akkor nehezebb lesz egymást elengedni. Inkább önálló életet kezdtem. Persze ez nem egy tudatos dolog volt nálam. Csak éreztem, hogy el kell jönnöm otthonról, illetve Gergővel már ott tartott a kapcsolatunk, hogy ne csak lopott időnkben találkozzunk titokban. Rájöttem, hogy mindig jönnek új emberek a családba, ott van a hugom barátja, illetve Gergő. Meg kell szoknom, hogy mostmár minden gyorsabban fog változni, mint régen. Amígy az ember együtt él a szüleivel, addig a változások nagyon lassan zajlanak, olyan, mintha minden változatlan lenne. Most viszont felpörögtek a dolgok, ahogy a kezembe vettem az életem irányítását. Ez így természetes, igyekszem belenőni. Gyakrabban szervezek majd közös programokat anyummal, illetve Gergőt is gyakrabban viszem majd haza.

Anyatalálkozó holnap

Gergő anyukája feljön vidékről meglátogatni minket, most vasárnap. Az ő ötlete volt, hogy hívjam meg én is anyumat, mutassuk be őket egymásnak. Anyukámnak sok a programja, mióta barátja van, nem bíztam benne, hogy rá fog érni. Végül sikerült összehozni :) Azt hittem meglepetésnek szánjuk nekik, úgyogy én nem is mondam részleteket a meghívához, de Gergő lelőtte a poént az ő anyjánál. Mondjuk ő még a lakást se látta, meg a kutyánkkal se találkozott, elég neki ennyi újdonság. Kíváncsi vagyok hogy fog alakulni a dolog. Már mindketten ismerjük egymás szűk családját, szeretnek minket, nincs semmi konfliktusunk egymással. Mikor szakításban voltunk, Gergő anyukája bíztatta, hogy béküljünk ki, rendezzük a dolgainkat. Sok mindenben hasonlítanak egymára, főleg mentalitásban. Mind a két nő nagyon pozitív, sok mindennel találkoztak az életben, nagyon családcentrikusak, erős egyéniségek... Korkülönbség van köztük, Gergő anyja a nővéremmel egy idős, negyvenes, anyukám a hatvanas évei közepén jár. Mindketten 10-15 évet simán letagadhatnának :)

Olvastam a neten különböző cikkeket, hogy mi lehet a közös a meleg fiúk anyjaiban. Az volt az eredmény, hogy álltalában termékenyebben, mint a legtöbb nő. Életvidámabbak, könnyen kezelik a konfliktusokat, erősek, attraktívak, lazák, nyitottak, kevésbé hajlamosak nemi betegségekre, szülésse kapcsolatos komplikációkra a többi nőnél. Olyan kimutatásokat is olvastam, hogy álltalában sok gyereket szülnek, és így összességében nem születik kevesebb gyerek a melegek miatt... Hát nem tudom, elég sok minden befolyásolja, hogy egy pár hány gyereket vállal. Hiába szeretne egy nő sok gyereket, hiába van meg minden testi adottsága, hogy ez "könnyen menjen neki", ha nincsenek meg a megfelelő körülmények, vagy ha a férfi nem akar több gyereket... Mindenesetre a mi szüleinkre igaz, hogy lazák, attraktívak, nyitottak, életvidámak :)

Most nagy rendrakásban, takarításban vagyunk. Délelőtt főzünk, még egy-két dolgot veszünk az IKEA-ban. Mingyárt kifestjük az előszobát. Már régóta tervben van, félig már megcsináltuk korábban, de most adott az alkalom, hogy befejezzük. Visszaraktam a konyhaszekrényt a falra, mert a legutóbbi festéskor kiszakadtak a tartócsavarok és lusták voltunk visszatenni, a pulton pihent. Szóval sok minden érett már, most rendbetettünk mindent :) Majd megírom, hogy sikerült az ebéd!