Iga

Szépen lassan haladnak a dolgaim. A telet már nagyon unom, nem örülök, hogy még csak most jön a neheze. Fáradt vagyok nap mint nap, úgy érzem, hogy alig megy az idő. Állandósult az állandóság hiánya. Rosszul nem érzem magam, mert nincs semmi nagy baj, csak letudnám már ezt az átmeneti időszakot.

Extra melót vállaltam be. Két hétig beugrottam az ügynökséghez, ahol ismerőseim dolgoznak. Mellette csinálom a saját céges munkáinkat is. Többfele figyelek, ami megeröltető, mert nem ez a típus vagyok. A munkatársam családjában gondok vannak a nagyszülőkkel, ezért otthonról dolgozik egy hétig, összességében teljes a káosz. A kutyámat ivartalanítani kellett, mert a másik kutya lassan tüzel, akivel egy kertben laknak jelenleg. Nem akartam korlátozni szegényt, de sajnos most ez volt az egyetlen megoldás. Egyébként is szarul érzem magam, amiatt haza kellett passzolnom, amíg nincs egy megfelelő lakásom, ahova vihetem. Hétvégén tudom megvillámlátogatni, addig nem jutok haza.

Samuval jól vagyunk :) Szünete van, hétköznap fent van Budapesten. Az extra meló miatt nem tudunk annyi tartalmas időt együtt tölteni, mint amennyit szeretnénk. Minden este együtt lógunk, ott alszom náluk, gyakorlatilag már ott lakom. A szünet miatt a lakótársai nincsenek fent mind, így nem zavarok annyira. Meló után kell nekem egy-két óra, amíg el tudom magam engedni. Samu sokat segít, beszélgetünk, kikapcsolunk, mászkálunk, főzünk, filmezünk, sör mellett lazítunk. Későn fekszem, sokszor hajnalban, de örülök, hogy van aki kimozdít a komfortzónámból.

Úgy érzem, hogy jobban élek, mint korábban, nem lustulok, fordulok be, sok minden történik, rá vagyok kényszerülve, hogy aktív szereplője legyek az életembek. Samu sok szeretetet ad, naponta többször meghatódom. Megnevettet, meghallgat, támogat, bízik bennem, megnyugtat.

A héten eldöntöttük, hogy összeköltözünk. A kutyával együtt négyen leszünk, Samu egyik lakótársa is jön velünk. Aranyos lány, bírjuk egymást. Így nem annyira éles az összeköltözünk érzés sem, mert nem csak ketten leszünk. Samu amúgyis sokat van otthon, anyukája miatt a hétvégékre hazajár. A szüneteket is otthon szokta tölteni, még nem repült ki. Nem

bánom, hogy így van, szerintem ez most ideális lesz nekünk. Örülök, hogy haladunk :) A kutya is végre velem lesz, lesz állandó kuckóm, közel lesz megint az iroda, Samut is gyakran látom :) Anyagilag is jobb lesz, mint régen.

Jöjjön a tavasz és a nyár és süssön a nap és élni jó :)

Újdonságok

Az utóbbi pár napban megfogalmazódott bennem pár dolog, amit megélek mostanában. Sok minden beérett, ami régebben kezdődött bennem és furcsa érzés volt ezekre ráébrednem. Megpróbálom összeszedni, de még biztos lesznek ilyen nagy bumm érzések bennem mostanában.

Gergő mellett szocializálódtam, mint meleg a környezetemben. Ami rendszer kialakult az első pár hónapban, az változatlan is maradt a kapcsolat végéig. Mások előtt mindig, mint haverok viselkedtünk. A legközelibb barátok, családtagok előtt, akik régóta tudták, elfogadták, hogy együtt voltunk, előttük is. Csak kettesben értünk egymáshoz, fogalmaztunk gyengéden, stb. Nagyon nagyon kevés kivétel volt. Külföld, egy bizonyos buli, véletlen ránknyitás... Ezt én kezdtem, mert nehezen tudtam meghúzni a határt, hogy mi nekem a természetes és mi nem. Nem akartam senkit zavarni, megoldottuk máshogy. Valószínűleg ez az önelfogadásom egy szinten való beragadásával is összefügg, öngerjesztő folyamat. Meleg ismerőseim sem voltak, Gergő haverjai előtt is ugyanaz volt a viselkedésmintánk, mint máskor. Ezek most változtak. Samuhoz bújok mindenhol. Azon veszem észre magam, hogy két centire vagyok tőle mikor az utcán sétálunk, minden lehetőséget kihasználok, hogy hozzáérhessek. Gondolok itt a „legális” helyzetekre elsősorban, villamoson tömegben véletlen hozzányomnak az emberek, megkocogtatom a vállát, ha szólok neki, hozzáérek a kezéhez ha valamit odaadok neki... Akaratlanul ennél több működik köztünk a barátok előtt is. Ölelések, puszik, összenézések, mosolyok, belsős megjegyzések megállíthatatlanul zajlanak köztünk. Vannak még a nyílvános köszönések, amiben nagy ugrás történt. Ha kikísérem a vonathoz, vagy kimegyek elé, akkor ölelést vagy ölelést és puszit is váltunk. Ilyen eddig senkivel nem volt nekem. Annó lányokkal, de családtagokkal, barátokkal is távolságtartó vagyok testileg, a kézfogáson túl nekem már minden kellemetlen szokott lenni. Most mindenki más eltűnik és nem is számít :) Egyébként meg a Keleti pályaudvar bejáratánál a lépcső közepén egy meleg pár érzelmes ölelése úgy tűnik nem megbotránkoztató történés 2014-ben, Budapesten :)

Másik, de hasonló dolog, hogy nem érzek bűntudatot az után, hogy Samuval együtt vagyunk. Ez kísért egész eddig, valahogy mindig túlzottan intimnek és sötétnek éltem meg a szexualitásomat. Minden, ami történt az mindig hatalmas jelentőséggel bírt és utána mindig összezuhantam. Most úgy érzem nincs tét, nem érzem az elvárások nyomását se kívülről, se belülről. Teljesen más élmény így együtt lennem valakivel, mintha valami nagy terhet levettek volna rólam. Merek kísérletezni, elfogadást, vágyat, szeretetet érzek a másik oldalról, nem megfelelési kényszert. Furcsa ezt mondani, de eddig egyáltalán nem jelentett számomra szórakozást a szex, feszült voltam, túlagyaltam. Nem azt mondom, hogy agyatlan kielégülésekre vágyom, egyáltalán nem, viszont könnyebb lett elfogadnom magam ilyen téren is. Egy kicsit ilyesztő, hogy korábban sem én, sem más nem vette észre rajtam, hogy ezzel gondjaim voltak.

Mikor apám meghalt, olyan volt, mintha tíz évet öregedtem volna. Hosszas folyamat volt elfogadni, hogy már semmi nem lesz olyan, bennem is megváltoztak dolgok és ne akarjak az lenni, aki korábban voltam. Most olyan, mintha visszakaptam volna azt a tíz évet :) Lekerült egy teher rólam ebből a szempontból is. El tudom engedni magam és nem kell hozzá semmi extra, nem aggódok egyfolytában, nincsenek váratlanul felbukkanó irreális félelmeim. Amik vannak, azokat Samu segít elkergetni. Neki el tudom hinni, hogy minden renden van. Kezdtem azt hinni,

hogy ilyen csak a filmekben van. Nem tudom biztosan, de azt érzem, hogy ez kölcsönös. Észrevettem párszor, hogy sikerült megnyugtatnom vagy feltöltenem.

Vannak dolgok, amiket megérzünk egymással kapcsolatban. Ebbe a témába jobban nem mennék bele, mert nehéz megfogalmazni. Mindkettőnknek vannak terheink, amiket régóta hurcolunk, egymást kezdjük ezekre a területekre is beengedni. Mikor épp történik, akkor nem furcsa, csak utólag elgondolkodva. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért ő az, aki bejöhet, de egyszerűen csak jön jön jön és ugyanez történik fordítva is. Nem érzek kellemetlenül emiatt, érzem hogy jó az ami velünk történik. Bizalmatlan sem tudok vele szemben lenni.

Az elmúlt egy hétben elkezdett zavarni, hogy nincs állandóra berendezett életem, mint korábban volt. Nem a múltat sírom vissza, másképp szeretném csinálni. Egyenlőre még nem érzem teljesen tisztán, hogy mit szeretnék. Nem a kapcsolatra gondolok, hanem az életkörülményeimre. Itt is ott is lakom, ezt is azt is eszem, változó hogy mennyire lustulok vagy pörgök, kísérletezek vagy a megszokottat keresem stb. Így hogy érzelmileg megtaláltam a stabilitást, szeretném rendezni magam körül a dolgokat. Agyalok azon, hogy mi lenne a megoldás lakásra, kutyára, munkára, életvitelre. Két napja kicsit befordultam emiatt, de Samu segített megnyugodni és lazábban hozzáállni ehhez. Van időm, semmit sem kell elkapkodnom, minden a kezemben van, hogy jól tudjam csinálni :)