Ma van két hónapja, hogy együtt vagyunk Samuval.
A héten vége lett az extra melónak. Samu szerint látszik rajtam, mikor munka után lát, hogy egész máshogy nézek ki. Biztos így van, nekem belülről nem ilyen éles a kontraszt. Hiányzott a természetes közegem, két hét idegen után jobban tudom értékelni a sajátot. Jövő hétfőtől már a spanyol gyakornokunk is ott lesz az irodában. Csütörtök este leültünk vele sörözni, hogy ne az első munkanapon essünk túl a kínos bemutatkozó körökön, hanem kicsit lazább körülmények között. Egyenlőre semleges nekem a helyzet, se nem kifejezetten szimpi, se nem ellenszenves a srác. Az első pár nap biztos kicsit furcsa lesz de aztán majd csak kialakul valami egyensúly. A nyári gyakornok lánnyal jól kijöttünk, igaz vele nem voltak nyelvi határaim. A munkatársam jól beszél angolul, kicsit spanyolul is. Én mindent értek, csak kifejezni nehéz magamat idegen nyelven. Többekközt ezért is mentem bele ebbe a helyzetbe, hogy túljussak ezen a gáton. Néha sikerül egy-egy különösen szimpi külföldivel felszabadultan beszélgetni, de általában azért leblokkolok vagy csak hallgatom, hogy a többiek miket beszélnek velük.
Ez a második hétvége, hogy Samuék albérletében maradok. A barátom hiányol, aki a szakítás után befogadott, de mivel már a cuccaim fontosabbik része itt van, kényelmesebb maradnom. Ez is olyan dolog, ami természetesnek tűnik, mindaddig amíg el nem kezdek gondolkozni rajta. Pénteken tartottunk egy házibulit, eljöttek olyanok is, akikkel a szakítás óta nem találkoztunk. Egy barátom kérdezgetett Samuról. Mikor neki meséltem, akkor furcsa volt kimondani, hogy két hónapja ismerem, az első randin is itt aludtam és mostanra már teljesen itt lakom, amíg nem találunk egy jobb lakást, ahova visszacuccolhatom a háztartásomat kutyástól. A buli is olyan volt, mint régen a lakásban, amiket Gergővel rendeztünk. A különbség csak annyi volt, hogy most nem én szerveztem, készülődtem stb., mert Samu találta ki. Az én barátaim jöttek és jó érzés volt. A csapat sem ugyanaz, mint régen. A szakítás utáni hetekben felelevenített haverságokból azóta barátságok lettek és összeeresztettem néhány barátomat, akik összebarátkoztak. A zárt baráti köröm így kicsit bővült, illetve nyitottabb lett. A furcsa inkább az, hogy nem is Samu barátai csatlakoztak, hanem miatta az enyéimek ismerték meg egymást. Mivel neki mindenki új volt, felkavarta az állóvizet, hogy különböző embereket ereszt össze, akik úgy tűnik kijönnek egymással. Szóval ezen a fronton is új dolgok történnek. Egyedül a Gergő baráti köréből hiányzik egy-két ember. Próbáltam velük találkozni, amíg Gergővel igyekeztünk barátságot fenttartani, addig volt is néhány alkalom. Idén még nem láttam egyiküket sem és hiányoznak. Folyton ott van Gergő is, ha mennek valahova, én meg nem szívesen találkoznék vele. Samut is vinném, mert miattam van fent a hétköznapokon Pesten, alig várja hogy este találkozzunk, nem hanyagolnám őt. Egyébként is akinek tudom bemutatom a barátaim közül.
A jövőhétre szervezem, hogy otthon is bemutassam Samut. Fél tőle, mert még nem volt ilyen helyzetben. Egyébként sem vagyunk egy szokványos felfogású család, de majd megtapasztalja élőben. Azt kérdezgette tőlem, hogy mi van ha nem szimpi anyukámnak. Egyrészt anyu nem szólna bele, hogy kivel vagyok, boldognak lát így meg főleg nem. Másrészt biztos vagyok benne, hogy jól ki fognak jönni, mert nem tudok semmi olyan okot, ami miatt problémájuk lehetne egymással. Gergővel is csak annyi baja volt anyunak az elején, hogy én fizettem egyedül a lakást. Most még ennyi hibalehetőség sincs, mert hárman fogjuk fizetni az új lakást. Nekem már furcsa, hogy a költözésnél tartunk, a barátaim is ismerik, de otthon még nem látták Samut. A kutyával is jó lenne ha nem a költözésnél találkoznának előszőr.
A héten voltam életemben negyedszer meleg buliban. Barátaim, egy pár hívtak. Nem vagyok tapasztalt ilyen téren, alapvetően ezek a helyek nem a természetes közegem. Samu nem nagyon akart jönni, mert még sosem volt, de aztán végülis belement miattam. Előszőr még Gergő hívott, jött pár fősulis haverom is. Akkor jól éreztem magam, mert a saját barátaim vettek körül meg csak egy sima kocsámzás volt. A Szigeten szarul voltam, de így utólag azt gondolom, hogy Gergő viselkedése tette pokollá azt az estét. Nyomultak, flörtöltek, meztelenül táncoltak, ezekre nekem nincs szükségem. Főleg az volt kellemetlen hogy Gergőt ezek a dolgok érdekelték, engem meg nem. A szakítás után volt a harmadik alkalom, ugyanaz a pár hívott, akik most is. Láttam, hogy milyen jól érzik magukat együtt felszabadultan. Akkor viszont egyedül voltam és zavart, hogy nincs velem senki. Most viszont ott volt Samu. Táncoltunk, beszélgettünk, csókolóztunk és minden olyan természetes volt. Jó volt, hogy nem kellett szétnézni, ha meg akartam puszilni, vagy ölelni. Egy idő után ő is ellazult és jól szórakoztunk. Nekem is új élmény volt, mert mással ez még sose volt ilyen természetes. Hülyültünk és nem érdekelt senki csak egymás. Éreztem, hogy közel van és nem kellett emiatt feszengenem, mert mindenki másnak is természetes volt. Szóval azt gondolom, hogy stabil kapcsolatban még jobb bulizni együtt, mint a barátokkal :)
