Családi beszélgetés természetesen

Húsvéti ebéd volt tegnap anyuméknál. Ott volt mindhárom tesóm a párjával, bátyámék a gyerekekkel, és anyu. Sajnos Gergő dolgozott, úgyhogy nem tudott eljönni. Mindenki hiányolta, kérdezgettek róla.

Ebéd után az asztal mellett maradtunk beszélgetni. Anyum vicceskedve mesélte, hogy 8 éve nem született már unokája, de most mégis lett két új, hogy a nővérem új barátjának vannak kicsi gyerekei. Bátyámék mondták, hogy náluk már nem lesz több, hugom nagyon tiltakozik még a gyerek témától.

Jött a kínos csönd, mikor mindenki eljutott odáig gondolatban, hogy négyünk közül csak én nem lettem megemlítve. Aztán a nővérem rákérdezett, hogy itthon fogadhatnak -e örökbe gyereket egynemű párok. Mondtam, hogy nem, de ha aktuális lesz a téma, akkor meg fogjuk oldani valahogy. Anyum is mondta, hogy tudja hogy szeretnék majd gyerekeket, addigra reméli változik annyit a világ, hogy egyszerűbb legyen nekünk. Aztán elmesélte, hogy volt egy Czeizel Endre előadáson, ami Pilinszkyről és a titkolt melegségéről szólt, illetve a kutatásokról, amik kimutatták, hogy közös gén örökítgeti a homoszexualitásra való hajlamot és a művészi tehetséget. Aztán elmesélte, hogy állítólag a nők 99 %-a, akit a terhessége alatt erről megkérdeztek, elvetetné, ha a születendő gyerekéről kiderülne, hogy hajlamos lehet s homoszexualitásra és a művészetre... Mondta, hogy szerinte ez durva és ő biztos nem vetetett volna el adott esetben. Aztán mondta, hogy bocsánatot kér, hogy ezt ő örökítette rám. Erre a nővéremmel felnevettünk, mondtam hogy nincs mit sajnálni, boldog vagyok. Aztán még a nővérem taglalta, hogy szereti Pilinszkyt és nem is tudta róla, hogy meleg, de akkor ennek fényében újraolvassa a verseit. Anyum mondta, hogy sajnálja azokat, akik nem tudják felvállalni a melegségüket és eltorzítják emiatt az önképüket. Ebben mindenki egyetértett, hogy nagyon jól tettem, hogy elmondtam és látszik rajtam, hogy nincsenek félelmeim. Gergőről is kérdeztek, hogy a családja hogy viszonyult, viszonyul ehhez a témához. Mondtam, hogy az apjának egy pillanatig sem volt ezzel problémája, az anyja is támogatja, szeret engem is, de érezhetően neki idő kellett, amíg ezt feldolgozta. Anyummal mikor találkoztak és egy percre kettesben maradtak, akkor rögtön kérdezgette, hogy ő hogy emésztette, meg a fia melegségét. Anyu igyekezett megnyugtatni. Gergő tesója homofób ellenes aktivista táborba akart menni valahova külföldre, pár éve, mikor még csak sejtette, hogy mi együtt vagyunk. Azóta is támogat, szeret minket így együtt. Szóval ők is pozitívan kezelik ezt a helyzetet.

Összességében nagyon boldog voltam, hogy teljesen természetesen, a rossz időjárás, a nővérem megváltozott élethelyzete és a hugom barátjának kaszkadőrös kalandjai között ez a téma is feljött és mindenki hozzá is szólt. Minimális része volt kínos a beszélgetésnek, de minenkin érződött a jó szándék és sajnos a tájékozatlanság is. Utóbbi gyorsan változni fog, ha folytatódik ez a hangulat a többi családi eseményen is. Pár éve nem számítottam volna arra, hogy nyugiban elrétesezgetünk és közben az előbújás a téma :)

Szeretem a családom, másnak is hasonlót kívánok!

Együtt-külön-együtt Karácsony

Boldog Karácsonyt kívánok neked, aki épp olvasol!

A karácsonyaim megfakultak az utóbbi időben, úgy néz ki, hogy végre most lett számomra újra igazi az ünnep. Gyerekkoromban a nagyobb tesóim jöttek hozzánk a párjaikkal 24.-e délelőtt. Másnap szüleimmel, hugommal mentünk az egyik, harmadnap a másik nagyszüleimhez. Ott unokatesókkal, nagynénikkel, nagybácsikkal, mindenkivel találkoztunk. Mióta nem élnek a nagyszüleim, a nővérem kiköltözött külföldre, már nem az igazi a karácsonyi hangulat. Két éve apám haldoklott, pont kórházba került karácsonyra, azóta már ő is hiányzik a fa mellől. Bátyámék kislányai ugyan bővítették az erősen fogyó csapatot, de így is hiányérzetem szokott lenni. Tavaly a karácsonyi ebédet leszámítva egyedül voltam a lakásban.

Idén úgy tűnt, hogy minden megváltozik. Gergővel jobban megismertek, elfogadtak minket egymás szülei, ebben az elmúlt évben. Gergő több családi eseményünkre is hivatalos volt, a bátyámék is megismerték stb. November elején megbeszéltük, hogy idén együtt töltjük a karácsonyt. Nálunk ebéd, náluk vacsora szokott lenni 24.-én, így adta magát a szervezés. Délután utaztunk volna tovább Gergő vidéki szüleihez, hogy pár napot ott töltsünk.

Örültem, hogy végre megint igazi karácsonyom lehet. Készültem, vártam, mint kiskoromban. A munkaszünet miatt is már hónapok óta erre ácsingóztam. Aztán jött a zűrzavar... Gergő nem szervezte le otthon időben a teveinket, a szülei csak 25.-ére vártak. Engem, őt egy nappal előbb. Így hát mégis szét kellett szakadnunk. Megértem, hogy olyan rokonok mentek hozzájuk szenteste, akik nem tudnak kettőnkről. Az volt a rossz, hogy direkt ezért beszéltük meg jóelőre. Gergő azt mondta, hogy csak ők, a szűk család lesznek otthon, mehetek nyugodtan. Hiába nyúztam, nem beszélte meg otthon, hogy engem is vinne. Ez lett a vége. Közben kiderült, hogy a barátaim 26.-ára karácsonyi bulit szerveznek. Kiakadtam, közöltem Gergővel, hogy akkor nem is megyek, nem fogom a karácsonyt egyedül a volánbuszon tölteni. Aztán pár napja kiderült, hogy 2-kor indul haza a busz, amire jegyet foglalt 24.-ére. Ebédre hívott anyukám, amit hetekkel ezelőtt lefixáltunk. Mondtam neki, hogy akkor oda se jöjjön. Elegem van abból, hogy a családom csak a zűrt látja körülöttem. Nem igaz, hogy a pár alkalmat, mikor találkozunk, nem lehet normálisan együtt tölteni. Mindig az utolsó pillanatban Gergő miatt borul az egész. Aztán úgy döntöttem, hogy ez fordítva nem így lesz. Nem akarom, hogy a szülei azt gondolják, hogy bajom van velük, ezért nem megyek mégsem le hozzájuk. Lemondtam a bulit, leszerveztem az odautamat kocsival Gergőékhez. 23.-a estére megszerveztem egy kettesben előkarácsonyozást.

A 23.-a jól sikerült. Reggel megjött a fa biciklisfutárral. Napközben vásárolgattunk, ami még hiányzott az ajándékok közül azt beszereztük. Vettünk égőket, szaloncukrot a fára. Találtam világító csipeszeket, úgyhogy azzal tettük fel a szaloncukrot. Az Ikeában vettünk egy két dolgot a konyhába, bevásároltunk a vacsorához, kávéztunk, átverekedtük magunkat az Árkádos Oláh Gergő koncerten, ajándékokat csomagoltunk... Gyümölcsökkel töltött pisztrángot csináltam, kagylós galuskával és almásrétest ;) Minden finom kett. Gyertyafényes vacsora után odaadtuk egymásnak az ajándékainkat az első közös karácsonyfa alatt. Új tokot kaptam a gépemhez, amit ő csinált kézzel :) Gergő nagyon örült a szemüvegének, bár még csak egy kupon a leendő szemüvegéhez. Megbeszéltük, hogy így az ajándékom mindig vele lesz :D

A 24.-e zűrösre sikeredett. Kitaláltuk, hogy koradélelőtt megyünk át anyumékhoz, és akkor legalább nem csak egy fél ebédnyi ideje van ott Gergőnek. Hazavittük a kutyát, hogy ne legyen egyedül, amíg vidéken vagyunk. Gergő hozta az utazótáskáit, én a kutyát és az ajándékokat. Taxit akartam hívni, hogy normálisan hazajussunk ennyi cuccal, de Gergő nem engedte, mondván hogy sokba fog kerülni. Nekivágtunk bkv-val, kerülőúton, mert a kutya nagyon fél a metrón. Csomót vártunk a járművekre, csupa sárosak lettünk a kutyától, egy idegbaj volt így hazajutni. Majdnem dél volt, mire odaértünk. Anyum előrehozta az ebédet, gyorsan ajándékoztunk, aztán Gergő el is indult. Kiderült, hogy estére anyum meghívta a fickóját, így haza kellett jönnöm a lakásba. Amúgy a délután jó volt. Sokat beszélgettünk, nevettünk anyuval. Megmutattam a hollandiai képeket, boroztunk, amíg megjött a barátja. Bemutatott minket egymásnak. Szimpi volt a kezdeti megdöbbenés után - hasonlít apámra, csak öregebbnek néz ki... - de nem sokat beszélgettünk, mert hamar jött a taxim. ( Nem úsztam meg... )

Este fura volt itthon egyedül, úgyhogy korán lefeküdtem aludni. Most fogok előszőr telekocsival utazni. Pár hete regisztráltam, a visszautunk 28.-ára már napok óta le van zsírozva, de tegnap odafuvart is találtam Gergőékhez. Délre már ott is leszek.

Ha nem is zökkenőmentesen, de végül mégis VAN IGAZI KARÁCSONYOM! :)

Remélem nektek is jól telik! Mégegyszer boldog karácsonyt!