"Katarzisnak nevezzük az olyan élményeket, amelyek az embert életének teljes vagy részleges megváltoztatására vagy erőteljes megerősítésére sarkallják, nemcsak értelmileg, hanem mindig érzelmileg is.
Az irodalmi alkotásnak az a hatásmódja, amellyel az embert a hétköznapok világából kiemeli és magasabb, megtisztult erkölcsi, lelki világba emeli. Egy olyan lelki összetett fogalom, amelyben öröm és félelem is benne van. A műalkotások befogadásának általános, mindhárom műnemben jelentkező élménye. Eredetileg görög szó, ami megtisztulást, megszabadulást jelent. /pl.:részvét, félelem/
A katarzis Arisztotelész szerint a tragédia folyamán a főhősben és a nézőben bekövetkező megrendült, emelkedett, megtisztult lelkiállapot.
Egy mű hősének lelkében végbemenő megtisztulás: amikor a feszültséget okozó érzések feloldódnak."
via Wikipedia
--
Begyorsult minden. A fesztiválon elengedtem magam, úgy ahogy régen nem. Nagyon jó volt a légkör. A szűk társaság, de a sok idegen is nagyon családiasan viselkedett. Otthon éreztem magam, lement minden stressz, nyíltam úgy érzem. Egyik nap hajnalig beszélgettem az egyik lánnyal, akivel évek óta barátok vagyunk. Beszólt, hogy ne vegyem már ilyen komolyan magam. Ne férjet keressek görcsösen, hanem pozitív élményeket. Ez volt a lényeg, de hosszan beszéltünk erről a témáról. Hatott. Pár nap alatt igyekeztem változtatni a hozzáállásomon, elgondolkodni, hogy mitől félek. Közben bejelentkezezt valaki, akivel most együtt vagyunk őrültek. Igyekszem nem a jövővel foglalkozni, hanem a jelent kimaxolni. Nem tudhatom mi lesz belőle, de ameddig kitartok az elveim mellett és jól érzem magam, addig úgy gondolom nagy baj nem lehet. Csak lazán ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése