Boldog Karácsonyt kívánok neked, aki épp olvasol!
A karácsonyaim megfakultak az utóbbi időben, úgy néz ki, hogy végre most lett számomra újra igazi az ünnep. Gyerekkoromban a nagyobb tesóim jöttek hozzánk a párjaikkal 24.-e délelőtt. Másnap szüleimmel, hugommal mentünk az egyik, harmadnap a másik nagyszüleimhez. Ott unokatesókkal, nagynénikkel, nagybácsikkal, mindenkivel találkoztunk. Mióta nem élnek a nagyszüleim, a nővérem kiköltözött külföldre, már nem az igazi a karácsonyi hangulat. Két éve apám haldoklott, pont kórházba került karácsonyra, azóta már ő is hiányzik a fa mellől. Bátyámék kislányai ugyan bővítették az erősen fogyó csapatot, de így is hiányérzetem szokott lenni. Tavaly a karácsonyi ebédet leszámítva egyedül voltam a lakásban.
Idén úgy tűnt, hogy minden megváltozik. Gergővel jobban megismertek, elfogadtak minket egymás szülei, ebben az elmúlt évben. Gergő több családi eseményünkre is hivatalos volt, a bátyámék is megismerték stb. November elején megbeszéltük, hogy idén együtt töltjük a karácsonyt. Nálunk ebéd, náluk vacsora szokott lenni 24.-én, így adta magát a szervezés. Délután utaztunk volna tovább Gergő vidéki szüleihez, hogy pár napot ott töltsünk.
Örültem, hogy végre megint igazi karácsonyom lehet. Készültem, vártam, mint kiskoromban. A munkaszünet miatt is már hónapok óta erre ácsingóztam. Aztán jött a zűrzavar... Gergő nem szervezte le otthon időben a teveinket, a szülei csak 25.-ére vártak. Engem, őt egy nappal előbb. Így hát mégis szét kellett szakadnunk. Megértem, hogy olyan rokonok mentek hozzájuk szenteste, akik nem tudnak kettőnkről. Az volt a rossz, hogy direkt ezért beszéltük meg jóelőre. Gergő azt mondta, hogy csak ők, a szűk család lesznek otthon, mehetek nyugodtan. Hiába nyúztam, nem beszélte meg otthon, hogy engem is vinne. Ez lett a vége. Közben kiderült, hogy a barátaim 26.-ára karácsonyi bulit szerveznek. Kiakadtam, közöltem Gergővel, hogy akkor nem is megyek, nem fogom a karácsonyt egyedül a volánbuszon tölteni. Aztán pár napja kiderült, hogy 2-kor indul haza a busz, amire jegyet foglalt 24.-ére. Ebédre hívott anyukám, amit hetekkel ezelőtt lefixáltunk. Mondtam neki, hogy akkor oda se jöjjön. Elegem van abból, hogy a családom csak a zűrt látja körülöttem. Nem igaz, hogy a pár alkalmat, mikor találkozunk, nem lehet normálisan együtt tölteni. Mindig az utolsó pillanatban Gergő miatt borul az egész. Aztán úgy döntöttem, hogy ez fordítva nem így lesz. Nem akarom, hogy a szülei azt gondolják, hogy bajom van velük, ezért nem megyek mégsem le hozzájuk. Lemondtam a bulit, leszerveztem az odautamat kocsival Gergőékhez. 23.-a estére megszerveztem egy kettesben előkarácsonyozást.
A 23.-a jól sikerült. Reggel megjött a fa biciklisfutárral. Napközben vásárolgattunk, ami még hiányzott az ajándékok közül azt beszereztük. Vettünk égőket, szaloncukrot a fára. Találtam világító csipeszeket, úgyhogy azzal tettük fel a szaloncukrot. Az Ikeában vettünk egy két dolgot a konyhába, bevásároltunk a vacsorához, kávéztunk, átverekedtük magunkat az Árkádos Oláh Gergő koncerten, ajándékokat csomagoltunk... Gyümölcsökkel töltött pisztrángot csináltam, kagylós galuskával és almásrétest ;) Minden finom kett. Gyertyafényes vacsora után odaadtuk egymásnak az ajándékainkat az első közös karácsonyfa alatt. Új tokot kaptam a gépemhez, amit ő csinált kézzel :) Gergő nagyon örült a szemüvegének, bár még csak egy kupon a leendő szemüvegéhez. Megbeszéltük, hogy így az ajándékom mindig vele lesz :D
A 24.-e zűrösre sikeredett. Kitaláltuk, hogy koradélelőtt megyünk át anyumékhoz, és akkor legalább nem csak egy fél ebédnyi ideje van ott Gergőnek. Hazavittük a kutyát, hogy ne legyen egyedül, amíg vidéken vagyunk. Gergő hozta az utazótáskáit, én a kutyát és az ajándékokat. Taxit akartam hívni, hogy normálisan hazajussunk ennyi cuccal, de Gergő nem engedte, mondván hogy sokba fog kerülni. Nekivágtunk bkv-val, kerülőúton, mert a kutya nagyon fél a metrón. Csomót vártunk a járművekre, csupa sárosak lettünk a kutyától, egy idegbaj volt így hazajutni. Majdnem dél volt, mire odaértünk. Anyum előrehozta az ebédet, gyorsan ajándékoztunk, aztán Gergő el is indult. Kiderült, hogy estére anyum meghívta a fickóját, így haza kellett jönnöm a lakásba. Amúgy a délután jó volt. Sokat beszélgettünk, nevettünk anyuval. Megmutattam a hollandiai képeket, boroztunk, amíg megjött a barátja. Bemutatott minket egymásnak. Szimpi volt a kezdeti megdöbbenés után - hasonlít apámra, csak öregebbnek néz ki... - de nem sokat beszélgettünk, mert hamar jött a taxim. ( Nem úsztam meg... )
Este fura volt itthon egyedül, úgyhogy korán lefeküdtem aludni. Most fogok előszőr telekocsival utazni. Pár hete regisztráltam, a visszautunk 28.-ára már napok óta le van zsírozva, de tegnap odafuvart is találtam Gergőékhez. Délre már ott is leszek.
Ha nem is zökkenőmentesen, de végül mégis VAN IGAZI KARÁCSONYOM! :)
Remélem nektek is jól telik! Mégegyszer boldog karácsonyt!
