Hello Hollandia!

Előzmények, Budapest

Elbénáztam a dátumot Coughsurfing-en és véletlenül egy hónappal későbbre tettem az időpontokat... Sok embernek írtam, hogy mennénk szívesen, páran válaszoltak, hogy talán tudnak fogadni. Egy héttel a kiutazás előtt lett egy biztos igenünk. Egy házaspár pár hónapos gyerekkel. Azt írták, hogy előszőr próbálnék a CS-et és családokat fogadnának be pár napra, most épp ránk gondoltak. Azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy ez miért furcsa, de ez nem Magyarország... Sajnos a tényleges időpont nem volt jó nekik.

SOS írtam még egy csomó embernek, végül egyikük válaszolt. Annyit írt, hogy tud minket fogadni. Később megkérdezte, hogy mikor érkezünk és elküldte a telefonszámát. Próbáltam haverkodni vele, hátha kicsit szeretne többet tudni azokról akiket beenged napokra az otthonába, de csak ennyit írt...

A bonyodalmakat már leírtam korábban.

Péntek este, Eindhoven

Leszálltunk a gépről. Írtam a holland srácnak, hogy megérkeztünk. Annyit válaszolt, hogy wellcome és egy szó meg egy kód... Nem tudtam, hogy mi lehet az, rágugliztam. Kiderült, hogy a címe, csak egybeírják az utcaneveket... Mielőtt odamentünk, mászkáltunk a városban kicsit. Bebuszoztunk a reptérről. Néztem a telefonomon, hogy meddig közelít a busz az elméleti szállásunk felé, mikor elkezdett távolodni, leszálltunk. A belvárosban találtuk magunkat. Kicsit Váci utca feeling volt, csak sokkal bohémabb, kevésbé puccos, szellősebb, vidámabb, átláthatóbb...

az egész kicsit emlékeztetett egy Tim Burton film díszletre

hamburger automata

 design kukabolt

design bolt

bájos horror 

 pub, ahol sokan voltak, még kint is ültek

 design bolt...

 ez is valami beülős hely

 pub

rengeteg a bicikli, sokan színesre festik, ez már csak azért is praktikus,
mert így hamar megtaláli a több száz egy kupacban parkoló bringa között...

10 körül beállítottunk a tulajhoz. Kicsit para volt elsőre. Félhomály, koponya és csonkolt kéz az asztalon, mellette egy katonai tőr... A srác mondta, hogy most kelt, leültetett minket, sört bontott nekünk. Még a beszélgetés elején kiderült, hogy ő is meleg. Mesélte, hogy sok vendéget fogadott már a nagyvilágból, de meleg pár még nem járt nála. Álítólag nem jellemző, hogy fiúk együtt regisztrálnak az oldalra, főleg nem keletről, ahogy ő mondta... Mi csak mosolyogtunk és elütöttük azzal, hogy szerencsénk van a környezetünkkel, illetve így tartottuk korrektnek. Ha már kikapcsolódni megyünk valahova, akkor nem akarjuk megjátszani magunkat - amúgy sem szoktuk - és akkor olyan helyre megyünk, ahol nem kell titkolóznunk, tehát nyugodtan lehettünk őszinték. Mondta, hogy hát jó, akkor most az övéi vagyunk pár napig. Ez kicsit rémisztő volt, de szerencsére csak poénnak szánta, ahogy később bebizonyosodott. Beszélgetünk mindenféléről. Családról, munkáról, művészetről, barátokról, melegekről. Azt mondta, hogy neki nincsenek lány barátai, csak a fiúk társaságát keresi. Ez nekem furcsa volt, de nem mentünk jobban bele a témába. Mondta azt is, hogy elég társaságkerülő - ilyenek ezek a társoságkerülő hollandok, idegenekkel beszélgetnek a nappalijukban a társaságkerülésről... - pár közeli barátja van, egyébként nincs sok ismerőse. Szimpi volt összességében, de Gergőt leszámítva mindenki nehezen megnyíló típus és ezen a sör sem segített egy idő után, úgyhogy pár beszélgetés alatt nem lettünk vele barátok. Bár ki tudja, még nem küldtük el neki az ajándékunkat., majd karácsonyra :)

Szombat, Eindhoven

Másnap bevásároltunk mindenféle kaját és nyakunkba vettük a várost. A szállásadónktól kaptunk kulcsot a lakáshoz, így nem kellett egymáshoz alkalmazkodnunk napközben. Csak úgy mentünk, amerre a lábunk vitt. Pár helyet bejelöltem magamnak térképen a telefonomba, hogy majd, ha valamelyikhez közel kóválygunk, akkor megnézzük. Eljutottunk a kertvárosba. Minden nagyon rendezett, továbbra is Tim Burton fimbe illő.

külvárosi kacsa

 kávézó, zárva volt, pedig tetszett

este bementünk a Van Abbe Múzeumba, egy ételekről szóló kiállítást láttunk,
izgalmas volt, jól jött volna annó a diplomamunkámhoz :)

Később visszamentünk a láakásra. Kiderült, hogy Amsterdam csak kicsit több mint egy órára van. Utána néztem a neten, hogy mennyibe kerülne. Úgy voltunk vele, hogy ha már itt vagyunk, menjünk el oda is :) A szállásadónk korán elment aludni, aznap nem is beszélgettünk.

 Vasárnap, Amsterdam

A vonatozás rendben volt, minden a sínen ment...

ajánlom mellé meghallgatni ezt!

Kb. öt perc után elkezdett szakadni az eső, ahogy leszálltunk a vonatról. Előszőr bemenekültünk egy szuvenír boltba. Meg is vettük a legolcsóbb Amsterdam feliratos esernyőt. 2 percig bírta, aztán jött a jégeső. Ekkor egy coffee shop-ba menekültünk. Két teát kértünk - csak - és megszáritkoztunk. Durva volt a szag, füst kombó. Füstöt már semmilyet nem látni itthon, hamar elszoktunk tőle a dohányzás tilalom bevezetése óta. Kinéztünk egy modern művészeti múzeumot, hogy ott biztosan órákat el tudunk tölteni hasznosan fedett helyen, addig hátha jobb idő lesz. Míg odanavigáltunk egyfolytában zuhogott. Egy idő után már nem érdekelt minket, mászkáltunk ide-oda, fényképeztünk, megnéztük a kis utcákat is...

 ez volt az első dolog, ami Amsterdamban fogadott...

 kicsit posztapokaliptikus volt az időjárás

 még így is nagyon tetszettek az épületek

 nem ritka az ilyen palota sem, de azért általában ízlésesebbek a házak

 minden színes, de nem csiricsáré, mintha direkt kikeverték volna a palettát,
úgy hogy bárhogy egymásmellé téve is harmonikus legyen az összkép - biztos így történt

főleg itt harmonikusak a színek...

 a legkisebb házakon is hatalmasak az ablakok

Van Gogh füle és közös kép rólunk :) 

 Stedelijk Múzeum kívülről, egy kád alakú,
de a felújítások miatt nem tudtuk messziről lefotózni

vetítés alatt összebújó pár a múzeumban, nem tudtam jobb képet csinálni, mert mindeki
engem nézett a fókuszlámpa fénye miatt, pedig nagyon szépek voltak a fények... 

kilátás a múzeumból 

valóságban még ennél is élénkebb színű kép

mire kijöttünk a múzeumból, kisütött a nap 

és el is kezdett lemenni 

 kerestünk egy parkot, ahol megkajálhatunk

találtunk is :) 

Közben rengeteget sétáltunk. Finomakat ettünk. Kézen fogva mentünk mindehova, kihasználva, hogy ott lehet. Fülig ért a szánk :) Többen, akik jöttek szemben ránkmosolyogtak. A reptéren nehéz volt elengedni egymás kezét. Azóta is néha reflexből nyúlnék Gergő után az utcán, de aztán gyorsan leállítom magam :/ Rengeteg házon hatalmasak az ablakok, sokszor még a függöny sincs behúzva a földszinten sem. Így láttunk be egy baba konyhának berendezett gyerekszobát. Benne két kisfiú játszott, épp valamit főztek. Nagyon vicces volt és egyben szokatlan látvány is. Azon röhögtünk, hogy közös oviban biztos mi is palacsintasütősdit játszottunk volna Gergővel :D Aztán lement a nap és a borús idő már nem számított, a város kivirult.

ez én vagyok az egyik legnagyobb csatorna partján 

 sajnáltam, hogy nem volt nálam állvány... sok hajólakást láttunk a vizen

 Gergő a hídon...

Későn értünk haza, még órákig sétáltunk, beültünk sörözni egy régi Amsterdami pubba. A tulajnál ott volt két barátja. Leültettek dumálni. Megkóstolták az Unicumot amit vittünk, ízlett nekik. Nagyon fáradtak voltunk, úgyhogy csak ritkán szóltunk bele a beszélgetésbe, de így is jó volt. Sokat nevettünk. Mindhárman szingli meleg srácok voltak, kicsit irigykedtek is ránk, hogy mi itt együtt nyaraunk. Az egyikük Boszniából jött cserediák, ő egész sok mindent tudott Magyarországról. A másik két srác bevallotta, hogy annyi az össz infójuk, hogy keletebbre vagyunk Németországnál. Sokáig fent voltunk, beszélgettünk.

Reggel már nem találkoztunk szállásadónkkal, azt mondta, hogy csak dobjuk be a kulcsot a postaládába, ha elmentünk. Így is volt. Kajáltunk, elmentünk egy print shop-ba kinyomtatni a repjegyeket, vettünk ebédet, hogy elköltsük a maradék eurónkat, és kimentünk a reptérre. Ott megebédeltünk. Olyan finom volt és annyi minden, hogy majdnem le is késtük a repülőt a nagy dőzsölésben :) Végül elértük - sajnos... - és már itthon is vagyunk.

utolsó reggel a holland lakásunkban...

Szép volt, jó volt, nyugis volt, visszamegyünk :) A legélhetőbb ország, ahol eddig jártam. Kedvesek az emberek, nem érezni a nagy rohanást még tömegben sem. Szépek a helyek, de nem giccsesek. Látszik, hogy nem csak kirakatba készültek, hanem az életőség is fontos szempont. Sok a természetes burkolat, szín, ember... Nincs érezhető kirekesztés, diszkrimináció, viszont azt a nemtörődömséget sem éreztem, ami mondjuk Párizsban ezzel társul. Mindenhol kedvesek voltak velünk, segítőkészek, türelmesek, de mégis minden gyorsan és flottul zajlott. A múzeumban, ahol nem működött a kártyás fizetés, nem mondták a magukét, hanem kedvesen elmondták hogy hol tudunk pénzt felevenni. Utána, mint régi ismerősöket üdvözöltek, mikor visszamentünk. Amszterdamban is a nagy modern művészeti múzeumban, ahol sok volt az ember, gyorsan bejutottunk, kb. 2 perc alatt. Mindenhol tudtuk, hogy merre kell menni, minden jól szervezett volt. A boltok ízlésesen vannak berendezve, sokmindenből van kint kóstoló, le lehet ülni kávézni :) Vannak elérhető áron jó minőségű élelmiszerek, azt néztük, hogy sok minden itthon drágább ugyanolyan azonos minőségben... Abszolút vonzó hely, csak ajánlani tudom!

Majdnem nem, de végül fantasztikus utazásunk

Hónapokkal ezelőtt vettem két jegyet Eindhovenbe, Hollandiába. Gergőnek és nekem. Azóta sok minden történt. Többekközt összekuszálódtak a pénzügyeim, spórolós időszak következett. Sokáig azt gondoltam, hogy mégsem fogunk tudni elmenni az útra. Az utolsó pillanatban végül a pénz nem lett akadály. Lett viszont más... A kiút előtti este, mikor onlájncsekkinelni akartam, kiderült, hogy nyáron lejárt a személyim... A másnap első felét horrorként éltem meg. Infók a netről, légitársaság honlapja 404 error, ügyfélszolgálatosok nem veszik fel a telefont, nem megbízható fórumos infók, okmányiroda honlapja egy káosz, nyitás előtt sor az okmányirodában, elküldenek, központi okmányiroda, 15 perces sor csak a sorszámhoz, több órás várakozás, már csak 1,5 óra gépindulásig, hazarohanás, SOS taxi, onlájncsekkin hiánya miatt horror ráfizetés. Végül fent a gépen, már semmi nem állíthat meg!!! Olyan volt, mint egy harc az idővel, a bürokráciával, a furcsán működő rendszerekkel, az utálatos és kiégett emberekkel. Mindezt azért, hogy végre mindent magunk mögött hagyhassunk Gergővel, pár napig úgy mászkáljunk éjjel-nappal, mint régen, mikor még felelőtlenül kivonulhattunk a szokásos életünkből együtt átvirrasztott éjszakákra. Úgy éreztem mindent meg kell tennem, hogy kijussunk. Annyi mindenbe nyugodtam bele mostanában kettőnkkel kapcsolatban. Újra látni akartam az arcán a gyermeki rácsodálkozást, az őszinte kalandvágyat a szemében, a tejbetök vigyort, mikor ismeretlen helyeken járunk, mikor megnevettetem, mikor vicces emberekkel találkozunk. Erre koncentráltam, amíg úgy tűnt, hogy nem lesz kész időben a személyim. Annyi mindenbe buktam bele mostanában, annyi kompromisszumot kötöttem, ezt nem lehetett hagyni. Egy hajszálon múlott, de sikerült!

Hihetetlenül jó volt! Olyan, mintha heteket töltöttünk volna ott, annyi élmény ért minket. Minden volt, amire vágytam, kint minden felhőtlen volt és új. Napokig eszembe se jutott, hogy honnan jöttem és mi vár rám otthon. Ilyet már nagyon rég éreztem, akkor is Gergővel :)

Írok majd egy részletesebb beszámolót is, képekkel, sztorikkal, ha az időm engedi! Van még egy majdnem befejezett poszt, azzal is lassan végzek...

Spontán Hollandia

Megleptem Gergőt repjegyekkel Eindhovenbe. Egy hétvégére megyünk, amibe beleesik november vége, december eleje. Láttam valahol a neten, hogy a Ryanairnél nagy akciók vannak. Az időpont és a helyszín is random jött, azt néztem, hogy olyan hely legyen ahol még egyikünk sem volt, és ahova olcsó a jegy. Volt nagy boldogság, aztán Gergő megkérdezte, hogy mi van Eindhovenben. Kiderült, hogy egyikünk sem tud róla semmit, azon kívül, hogy Hollandiában van... Másnap a munkahelyemen egész nap eindhoveni honlapokat bújtam. Kiderült, hogy döntőben van Helsinkivel a Világ design fővárosa címért. Szóval lesz mit megnéznünk. Egyikőnk sem volt még Hollandiában, de régóta szeretnénk eljutni. Kócsszörfinggel keresünk szállást. Az adatlapomon jeleztem, hogy fiú pár vagyunk. Úgy gondolom hogy ez így korrekt. Nem akarjuk megjátszani magunkat a leendő szállásadóink előtt, még két napig sem. Ha meg ott derül ki, akkor kínos, kitudja hogy reagál az illető stb. Amúgy is nyitott emberek regisztrálnak az oldalra, biztos találni köztük olyat, aki pozitívan áll hozzá a kérdéshez. Egyenlőre van három talánunk és rengeteg nemünk. Mindenki azzal utasít el, hogy elutazik pont akkor. Ettől függetlenül kedvesek, örülnek hogy kíváncsiak vagyunk a városukra ( ha tudnák, hogy véletlen esett a választásunk oda :) ... ), programokat ajánlanak, kérdezgetnek Budapestről, felajnlanak szállást máskorra. Írtuk, hogy viszünk ki kézzel készült meglepetést, ez többeket lázba hozott. Gondolkoztunk, hogy mit vihetnénk ajándékba, ami személyes, van köze Budapesthez és hozzánk is. Kaja, pia nem játszik, mert csak kézi poggyászunk lesz, és a repülőre nem vihetünk fel ilyesmit. Végül azt találtuk ki, hogy csinálunk egy mini szubjektív Budapest utikönyvet. Belevesszük a kedvenc helyeinket. Pékségeket, mindenféle kajáldát, boltokat, romkocsmákat, kiülős helyeket, galériákat, szobrokat, kávézókat, cukrászdákat, buszútvonalakat, design boltokat, vásárokat, parkokat, sétaútvonalakat, titkos helyeket... Mindről csinálunk fotókat, beletesszük a már meglévőket is, írunk ajánlókat, vicces sztorikat, kajákat, amiket ki kell próbálni, rajzokat, megjegyzéseket és össszerakom egy füzetbe. Jó lesz magunknak is, de később is, ha utazunk oda tudjuk adni új barátoknak. Ez azt jelenti, hogy a hetekben körbe kell látogatnunk minden helyet, amit szeretünk a városban :) Vicces lesz. Ősszel úgyis szépek a színek és a fények. Lehet pár helyet majd ide is kiteszek képekkel együtt.