2011/11/25

Ki sem látszok a melóból...

Halihó! Ezer évnek tűnik az idő, mióta nem írtam... Végre beindult az életem, kapom a megrendeléseket. Most épp egyszerre három olyan melón dolgozom, ami külön-külön is mélyvíz lenne. Jött egy kiállítás meghívás is külföldre, aminek borzasztóan örülnék, ha lenne rá időm... Hazajött az egyik legjobb barátom külföldről, régi ismerősök is most találnak meg. Kutyára vigyázok, telefonon segítek ismerősöknek, 3 helyszínen élek felváltva... Időnként elgondolkozom, hogy én élem meg ilyen végletesen, vagy tényleg ennyire durván elkülönül az éleremben a vákum és a 100 részre szakadós pörgés?! Valahogy beállhatna az egyensúly a kettő között, mielőtt beleőrülök.

Mikor elkezdtem a blogot - haha, még most is épp elkezdem... - épp a vákum fázisban voltam. Feldolgoztam mindenfélét, ami mostanában ért. Vicces, mert a hétköznapjaimban egyáltalán nem foglalkoztat, hogy meleg vagyok, vagy hogy hogyan haladjak tovább a környezetem és önmagam megismerésében. Alapvetően rengeteg helyen vagyok, rengeteg dolgot csinálok, intézek. Most volt egy örjítően „nyugis” időszak, mikor magamhoz képest nem csináltam semmit és nem is láttam a kiutat.

Jól estek a kétségbeesett üzenetek az eltünésemmel kapcsolatban. Jelentem élek! Túlságosan is...

Muszáj visszamennem dolgozni! Most is csak azért volt időm írni, mert épp fagyott a gépem egy mentés közben... Most egész éjjel megy a meló, Gergő alszik helyettem is. Igérem, ha életben maradok hétfőig, és kialudtam magam, írok komolyabb bejegyzéseket is!



- Alejandro from my iPad -

7 megjegyzés:

  1. Na, azé'! :D
    Megjött végre a sas papa! Hozott elemózsiát is, s bár szerénykedik, komoly, tápláló és nehéz kaja az.
    Más szóval komoly bejegyzés ez, amely a napi terhelés rapszodikusan egyenetlen eloszlásáról és megéléséről szól. Lehet, hogy túlvállaltad magad egy kicsit? Sebaj, így, nyugdíj előtt (bár ez egyre nehezebben kiszámítható, de lehet, hogy úgy hetven év múlva te is esélyes leszel :D) kis idővel még bírod a terhelést, és az öngondoskodás is fontos szempont a (még) öregebb éveidre. :)
    Ezzel együtt is jó lenne kisimítani a terhelés- és élménygörbét, amely jelenleg az f|x|=nsinx+a korlátlan értelmezési tartományú függvénnyel írható le, ahol 'n' 0-án kívül bármely szám, 'a' bármely szám, s az értékkészlet roppant szélsőséges határok között, szigorúan monoton növekvő, illetve csökkenő periódusokban változva alakul. Ez, a jó öreg Descartes-féle derékszögű koordináta-rendszerben jól mutat, de a terhelésed leírásaként már kevésbé. Az ideális az f|x|=1+1/x-szel leírható függvénygörbe lenne, ahol 0 < x < 100 (ez a kikötés a várható, vagy inkább idealizált emberi élettartamon alapulna ;)).

    Mindenesetre érdekes lenne arról is olvasni, hogy gyakran éled-e meg ilyen szélsőségesen az egyes élethelyzetek jelentette terhelést anélkül is, hogy a terhelésed de facto lényegesen változna. Vákuum, pörgés, fent, lent, vidáman, rettegve, lehangoltan... Érdekes. Tényleg beszélhetnél erről egy kicsit, sas papa, mielőtt újra szárnyra kapsz. :)

    VálaszTörlés
  2. Bocs, Alejandro, ez nem tartozik a blogod témájához, de talán eltűröd itt egy kis ideig. Igyekszem minél több emberhez eljuttatni, mert megdöbbentett, amit az oroszországi, most éppen a szentpétervári eseményekről hallottam.
    Aki csak teheti, nézzen be ide, és írja alá a petíciót:

    http://allout.org/en/actions/russia_silenced

    Nem csak az oroszoknak segítség ez, hanem minden szabadságszerető embernek. Nekünk is.

    VálaszTörlés
  3. Ma már kedd van, s a sas még nincs sehol...
    Bár sosem volt csélcsap és tekergő,
    Félek: büszke faja mégis kihol? :S
    Engedd őt újra közénk, te, Gergő! :D

    VálaszTörlés
  4. Ej, te madár! Odafent körözöl, de a fészked
    Közben kiürülhet a bércen, nem félsz?
    Vagy a zsákmányod hazaúton jól megemészted,
    Hogy a kölykök vacsorája legyen kész?

    VálaszTörlés
  5. Ej, szirti sas, gőgös, szabad madár!
    Elhal fiókád gyenge sóhaja!
    Fázik, éhezik, de még visszavár.
    Csak azt ne mond az égből: ő baja!

    VálaszTörlés
  6. Lehet, hogy mégis miattam hallgatsz, Alejandro. A blogod tartalmas és színvonalas, szeretném, ha tovább írnád, ezért elnémulok, s csak akkor szólalok meg, ha erre kérsz.

    Ha hiszed, ha nem, őszinte tisztelettel és rokonszenvvel, ezúttal pajkosság nélkül

    Tucat

    VálaszTörlés