2011/12/22

Melegek & az úttörés

Elkezdek írni egy vitatható és valószínűleg meglehetősen szubjektív elméletet, remélem nem harapjátok le miatta a fejemet!

Sok dolog vezetett ide, hogy most épp ezt gondolom, illetve ezen godolkozok. Olyan élethelyzetben vagyok, ahol szakmailag úttörésre készülök, készülünk egy társammal. Nem megyek bele részletekbe, mert nem ez a blogom csapásiránya, de olyasmit szeretnénk csinálni, amit még nem láttunk, főleg nem Magyarországon. Azt tapsztaltuk ezzel a csajjal, akivel most bele vágunk abba a bizonyos fába, amiről most azt gondoljuk, hogy csupán egy apró ágacska - hogy olyan a hozzáállásunk, ami merőben eltér a körülöttünk munkálkodó, dolgozó, tanító, tanuló emberekétől... Nem biztos, hogy érthető vagyok... Nagy a lelkesedés, sok a pozitív visszhang, hosszú az út...

Elkezdtem olvasni egy könyvet, - egészen pontosan 2 órával ezelőtt - Sir Ken Robinsontól Az alkotó teret. A Libriben nézelődtem a hatalmas karácsonyi tömeg kellős közepébe beékelődve, és a kezembe akadt. Mint már sokszor életemben előjött az érzés, hogy valamiért nekem közöm lesz ehhez a dologhoz, ezért nem gondolkoztam sokat a döntésen és megvettem. Erről az érzésről talán majd írok egyszer, eléggé meghatározó dolog az életemben... 100 oldalt olvastam el egyenlőre, de felpörgött az agyam és tovább gondoltam a dolgokat. Alapvetően a kreativitásról, illetve annak hiányáról, kialakulásából, ebből eredeztethető problémákról szól.

Amúgy is azt látom a környezetemben, hogy rengeteg ember fél belekezdeni dolgokba. Fél önálló véleményt alkotni, fél tényező lenni. Eredeztethető ez önbizalom hiányra, de nemcsak ez áll a dolgok hátterében szerintem. Az a véleményem, hogy sok szempontból nem gondolkodunk korszerűen. Korábbi korok, kultúrák, élethelyzetek, életstílusok lenyomatait hurcoljuk a gondolkodásunkban és nem merünk változtatni, mert senki sem mert, mert tabu, mert nem illik. Nincs ez a felszínen, már az is ritka, ha valaki gondolkodik ezeken, de alig van aki tesz is valamit.

Azt tapasztalom, hogy a melegek közt sokan vannak, akik törik az utat a szakmájukban. Persze ez is sok tényezős történet. Ott az alaphelzet: a legtöbb melegnek nincs családja, gyereke, fontos számára a munka, a karrier, a megbecsülés, ha máshogy nem, hát szakmailag... Aztán ott a helyzet, hogy melegként sok harc jut az embernek. Harc önmagával, a környezetével, a társdalommal szemben. Akarva, akaratlanul megtanul az ember kűzdeni így. / Persze ott az érem másik oldala, a melegek akik a kezdetektől megbújnak, alkalmazkodnak és örökké megfutamodnak, nem veszik fel a kesztyűt csak tagadnak... Mindig ott a másik véglet. / A melegek sokszor megkapják, hogy mások. Ez nyílván vitatható, hogy miben igen, miben nem. Az viszont tény, hogy a bármilyen szempontból az élet bármilyen területén másképp gondolkodó és a világot más irányba mozdító emberek közt feltűnően nagy arányban találunk melegeket. Nem hiszem, hogy kijelenthetnénk, hogy a melegek akkor innovatívabbak, vagy kreatívabbak, újítóbbak lennének, mint a többiek, szerintem nem itt van a kulcs. Aki meleg, folyton hallgatja, hogy MÁS, folyton törekszik a bizonyításra és olyan megoldásokra kényszerül, amivel más módon, - mivel sokszor ki van rekesztve, titkolóznia kell, vagy nem áll jogában úgy cselekednie mint a többieknek - de ugyanazt éri el, mint a többiek, hiszen valahol minden embernek hasonlóak a céljai. Ezzel kialakulhat egy alternatív és egyben kreatív gondolkodásmód, ami eltér a mintáktól, mellette párhuzamosan egy edzettség és a kűzdőszellem.


Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy általában a melegek eredendően kreatívabbak, vagy tehetségesebbek a többieknél, hanem azt gondolom, hogy a körülményeik annak kedveznek, olyan fejlődést inkubálnak, aminek gyakran lesz a következménye, hogy kreatívabbá kell válniuk a túléléshez vagy a boldoguláshoz. Ezt a kreativitást pedig mindenki úgy hasznosítja, ahogy tudja.

4 megjegyzés:

  1. 0. Nem kaptam engedélyt a megszólalásra, de talán nem lesz balhé. :)
    1. Örülök, hogy végre újra itt vagy!
    2. Lehet, hogy a gondolatid sokak számára - részemről nem érzem ezt ezúttal, ellenkezőleg - vitathatóak, de mély meggyőződésem, hogy nagyon jó útra léptél ezekkel a megfontolásokkal! Ha a melegekkel kapcsolatos meglátásaidat, s így magukat a melegeket (tudom, melegek, mint olyanok, egységes társadalmi réteget alkotóan lényegében nincsenek, ez önmagában is nagyon összetett kérdés) is egy nagy rendszerben, a mindenkori, folyton változónak látszó, ám lényegében bosszantóan statikus (épp ezek a felismeréseid tetszenek a legjobban nekem!), merev, de a mindenkori hatalmi érdekeket önmagában hordozó, és nemcsak a kreativitás ellenében ható, hanem valójában súlyosan közösségellenes habitusú társadalomban (gyakorlatilag mindegy, melyikben, ideológiai lényegüket, szerkezetüket és csikorgóan merev működésüket tekintve ezek hosszú ideje egyformák világszerte, mert mindegyik az ... emberi természet produktuma...), akkor fogsz igazán rácsodálkozni, hogy mennyire jó útra léptél ezzel a gondolkodás- és szemléletmóddal! Komoly balesetektől sem kell tartanod, mert ezen az úton igencsak gyér a forgalom, alig járnak rajta, és valami azt súgja nekem, hogy ez még nagyon hosszú ideig így is lesz. Az ösvény ennek ellenére járható, mert ősidők óta mindig túrázgattak rajta merész természetjárók, akiket a kendőzetlen valóság és a problémák legjobb megoldása érdekelt. Ilyen volt az a kedves kis fickó is, akinek a nevében közel két évezrede álszent módon, elképesztően hatékony, a mindenkori hatalommal szimbiózisban létező intézményekből hülyítik a népet, a félelmek rácsai mögé rekesztve az emberek sokaságát, elzárva előlük egyebek közt a kreativitás útját is. Többek között ezért is ilyen önsorsrontóak a társadalmaink.

    Öröm volt olvasni a bejegyzésedet - nem csak a "megtérésed" miatt! :)
    Remélem, megbocsájtod a sószegésemet. :)

    VálaszTörlés
  2. Természetesen nem a "sószegésemért", hanem a szószegésemért kérek bocsánatot. :)

    VálaszTörlés
  3. Rendben. Gondolom, az ünnepre való tekintettel. :)

    VálaszTörlés