Ez egy érdekes kérdés. Azt tapasztalom, hogy végletekben mozog a melegek magabiztossága. Van ugye a visszahúzodó, félénk, törékeny kisfiú kategória. A környezetemben is volt ilyen ember. Aki sosem meri elmondani a véleményét, aki meghúzódik a háttérben, folyton csak figyel, néz, de róla nem derül ki senki. Rengeteg elfojtás és szorongás érezhető ezeken az embereken. Általában feminim típus, törékeny alkat, még akkor is, ha nem vékony. Óvatos, óvatos mindenben, minden körülmények között. Nem tudja elengedni magát, retteg. Azt tapasztaltam, hogy ők általában olyan melegek, akik ezt nyíltan nem vállalják fel. Az egész életük a köré épül, hogy eltereljék gyanút magukról, miközben mindenki sejti róluk, hogy melegek.
A másik kategória, akinek hatalmas a magabiztossága, ebből látok többet. Aki rendkívül büszke arra, hogy kiharcolta magának az elismerést, aki falkavezér akar lenni a falkavezérek között is. Sokszor párosul ehhez a típushoz az általánosnál nagyobb intelligencia, műveltség, de a szerénység valahol elfogyott... Nagyon tudja hogy mit akar, nagyon határozott, vitába száll mindenkivel, akivel eltérő a véleménye valami aktuális nemisbiztoshogyolyanfontos témában...
Valószínű ez onnan eredeztethető, hogy sok kűzdelemmel jár felvállalni azt, ha valaki meleg. A kűzdelem megerősít. Szerintem sokan azzal próbálják kompenzálni a társadalom által leértékelt szerepüket, hogy művelődnek, univerzális értékeket keresnek, ami elvehetetlen tőlük, amit a társadalom is elismer. Fontos a karrier, mert az egyszemélyes, azt élete végéig építheti az ember, aminek a dicsőségéből senki más nem részesül, mert ugye általában nagy a bizalmatlanság, a melegek sorsa ígyisúgyis az egyedüllét. Fontos tehát, az olyan érdemek halmozása, amitől függetlennek, értékesnek és erősnek érezheti magát egy meleg férfi. Mindig van egy apró félelem, szorongás, ami megnehezítheti a dolgokat, de ha valami sikerül, akkor ugye ennek ellenére sikerül, tehát az érdem is nagyobb... Megcsináltam! Igen én! ÉN a meleg! Hahaha! ...
A bizalmatlanságból adódik az arrogancia. Az ember szeretni érezni, hogy valamit elért, szeret versenyezni, de miért kell a másik képébe vágni, ha nekem valamim van? Vagy miért nem lehet örülni, ha valaki megszerzett valamit, mért jön be a képbe rögtön, hogy, de miért nem én?
Sok melegre jellemző az exhibicionizmus. Ezis a versengés velejárója, mert mindig ott kell lenni a toppon, mindig szebbnek, erősebbnek, okosabbnak, ügyesebbnek, értékesebbnek kell tűnni a másiknál és ezt nagyon meg is kell mutatni természetesen. Mi ennek a vége? A bizalmatlanság. Mindenki vágyik a szeretetre, a megértésre, a törődésre, de ezt nem lehet megkapni, ha nem adsz fel magadból. Hogyha jobban szereted magadat, annál akivel épp összehoz a sors, akkor mindig is kevés lesz, amit kapsz. Hogyha folyton magadból indulsz ki, hasonlítgatod magadhoz az embereket, akkor mindig az lesz a vége, hogy senki sem olyan, mint te. Nem is lesz. Soha. És ez így van jól. Meg kell tanulni minden helyzetben tiszteletben tartani a másikat és meg kell tanulni őt jobban szetetni önmagadnál. És ez nem feltétlen csak az ember párjára igaz. Az alázat nagyon fontos, attól még senki sem lett kevesebb.
Végre egy bejegyzés, amiben nincs kék rész...
Tetszik, ahogyan elgondolkodsz, és elemezni, magyarázni próbálod a tapasztalataidat!
VálaszTörlésAz alapvetően valószínűleg saját megfigyeléseid alapján tett megállapításaid bizonyára helytállóak, annál is inkább, mert azok minden földi falkaállatfaj (az ember is ilyen) egyedeinek társas viselkedésére általánosan jellemzőek.
"...sok kűzdelemmel jár felvállalni azt, ha valaki meleg" - írod, és ez vita nélkül elfogadható állítás a problémát valamennyire is ismerők körében. Csakis köztük, hiszen tudjuk, hogy ebben az ezer darabra tört, sokféleképpen megosztott társadalomban sokan egyáltalán nem is értik ezt, vagyis azt, hogy "mi a fene bajuk van a melegeknek, hiszen" - szerintük - "lassan több joguk és kedvezőbb életesélyeik vannak, mint a heteroknak, és lehet, hogy rövidesen kötelező lesz buzinak lenni". :D Ismerős? :) Nos, ez a megállapításod, a közvélekedés tudatlansága ellenére is igaz, és súlyos, a mentális egészséget is veszélyeztető problémaként hat a melegekre (is!), éppen ezért érdemes lenne a hipotetikus elmélkedésed részleteit is közelebbről, ha lehet, tudományos igényességgel és szigorúsággal megvizsgálni. Egyes országokban folynak is ilyen kutatások, de mi nem érünk rá ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkozni, és különben is a legkisebb gondunk is nagyobb ennél, mint tudjuk. Csakhogy rosszul tudjuk, és félek, súlyos veszteségeink exponenciális sebességgel sokasodnak egészen addig, amíg nem döbbenünk rá a - sokak, és voltaképpen mindannyiunk számára szó szerint - fatális tévedéseinkre, köztük e kérdés megközelítése kapcsán is.
A "meleg társadalom" körében gyűjtött személyes tapasztalatok híján ennyit tudok hozzáfűzni a - szerinted kifacsart, szerintem nagyon is épkézláb és világos - gondolataidhoz.
Meg ezt is írod: "Fontos a karrier, mert az egyszemélyes, azt élete végéig építheti az ember, aminek a dicsőségéből senki más nem részesül..."
VálaszTörlésHm... Izé... Szóval... Nos..., Hát...
Kíváncsi vagyok, van-e elképzelésed arról, mit jelent ez a makogás... ;) :)
Az első kör két esélyes:
1. igen;
2. nem.
Ha igen, további két esély:
1. ráérzel a gondolataimra;
2. van ötleted, de az elkerüli a gondolataimat.
H a ráérzel, további három esély:
1. a gondolatokat, megértve, és azokkal egyetértve, megfogalmazod;
2. a gondolatokat megfogalmazod, de vitatod a helyességüket;
3. a gondolatokat, látszólagos egyetértéssel, mintegy a "leckét felmondva" adod elő,
persze, csak, ha van kedved mindehhez. Tipp: van. De tévedni emberi dolog... :D
Ezeket a mondatokat némi iróniával írtam ( Fontos a karrier, mert az egyszemélyes, azt élete végéig építheti az ember, aminek a dicsőségéből senki más nem részesül, mert ugye általában nagy a bizalmatlanság, a melegek sorsa ígyisúgyis az egyedüllét. Fontos tehát, az olyan érdemek halmozása, amitől függetlennek, értékesnek és erősnek érezheti magát egy meleg férfi. Mindig van egy apró félelem, szorongás, ami megnehezítheti a dolgokat, de ha valami sikerül, akkor ugye ennek ellenére sikerül, tehát az érdem is nagyobb... Megcsináltam! Igen én! ÉN a meleg! Hahaha! ... ), nem véletlen zártam a Hahaha! ... -val :)
VálaszTörlésEgyébként, mint bizalomra képes meleg fiú, és mint olyan stabil és őszinte kapcsolatban élő, nagyon jól tudom, milyen örülni és osztozni a párom sikereiben, és fordítva. Sajnos, aki nem bízik, nem tud elfogadni, annak lehet egyszemélyes a dicsősége, csak kérdem én, hogy minek az öröm, ha nincs kivel megosztani?
"...a dicsőségéből senki más nem részesül..." Erre akartam kiélezni a dolgot, Alejandro. Persze, világos volt eredetileg is az irónia, amit meg is magyaráztál utóbb, mégis, hadd tegyem hozzá, hogy úgy gondolom, bármelyikünk legapróbb sikere mögött is sok-sok ember erőfeszítései állnak, s ha e kör tágításának a lehetőségeit latolgatjuk, bizony könnyen azt találjuk, hogy a listánknak se vége, se hossza. Még azt is nehéz lenne eldönteni, hogy kik érdemlik a fő helyeket, de a hitves (ízlelgesd a szót, s talán érted majd, miért használtam itt) érdemei ezeregy szempontból is erősen fénylenek, még, ha túl nem is ragyogják mások, netán időben távolodó, és szomorkás doppler-hatást mutató, infra tartományba hajló, de melengető sugárzását... Igen, jártam ma a temetőben is. :) S akkor a kellemetlen érzéseket keltő, szorongató, bizonyítási kényszert előidéző ösztökék forrásairól még egy szót se szóltunk, pedig, olykor akaratlanul bár, de ők is részesei a sikereinknek.
VálaszTörlésÚgy vélem, hosszas értelmezés és a metaforák kibontása nélkül is világos ez neked, hisz a legutóbbi, a "páros és pártalan" :) embert összehasonlító esszédben több, ide is illő utalást olvashattam tőled, melyek közül a legfontosabbnak az érzelmi biztonság mindenre kiterjedő jelentőségére mutató gondolatvektorodat tartom. Úgy érzem, te is. Jó lenne, ha holnapra kilencmillió-kilencszázötvenezren gondolnák így e honban. Te ugyan kicsit sajnálhatnád is ezt, mert a blogod tematikáján pár finomhangolást kellene elvégezned. De tudom, örömmel tennéd. :)