Bemutatkozás, gondolatok...

Bemutatkozásomat kékkel kiemelem, egyébként meg következik mindenféle gondolat tőlem.

23 éves budapesti fiú vagyok. Frissen végzett tervezőgrafikus. Melegként határoz meg a környezetem.  Lassan 2 éve kapcsolatban élek a párommal, a neve legyen innentől kezdve Gergő. Azelőtt lányokkal volt kapcsolatom, egy 1 és egy 2 éves. 21 évesen csöppentem bele a meleg életbe. Korábban éreztem, hogy vonzanak a férfiak, nézegettem gay oldalakat a neten, de gyakorlatilag nem volt hatással az életemre, mert úgy döntöttem, hogy heteróként szeretnék élni. Mindig lányokba szerettem bele, de a férfitest is izgatott szexuális értelemben. Gergőt az interneten ismertem meg, 4 évig jó barátok voltunk, de csak chat-en. Tudtuk egymásról, hogy izgatnak minket a fiúk, de egymással nem kavartunk. Egymást menoráltuk. Mély beszélgetéseink voltak. A kezdetektől érezzük, hogy van valami nagyon közös bennünk. Egyikünk sem érezte ezt még senki mással kapcsolatban. Ez nem a szerelem. Úgy szoktuk mondani, hogy van egy közös kis kétszemélyes világunk, amiről korábban azt hittük, hogy csak egyszemélyes. Belelátunk egymásba. Nagyon sok mindent szedtünk már ki egymásból. Egymás pszichológusai vagyunk. A két éves kapcsolatom vége nagyon megviselt, Gergő értett meg egyedül. Csak akkor nyugodtam meg, ha vele beszélgettünk. Találkoztunk élőben is korábban összesen 3-szor, de mikor 21 évesen találkoztunk, akkor már más volt. Rájöttem, hogy szeretem, hogy nem érdekel semmi, mert itt nagyon mély dolgokról van szó. Összejöttünk. Rengeteget találkoztunk, beszélgettünk. Azóta sem múlt el ebből semmi. Van valami olyan összetartó erő köztünk, ami már a szerelem elött is megvolt, amire a szerelem csak rátett :) Most ősszel összeköltöztünk. Régen vártuk ezt, most nagyon jó :) Ezekről mind írok majd bővebben is!

Sokszor hallottam már, hogy máshonnan közelítem meg a dolgokat, mint a környezetem. Most teret adok a hülye kicsavart gondolkodásomnak. Lehet értelmezni, szétszedni, hozzászólni, megvitatni! Szeretek írni, szeretek írott formában rendszerezni dolgokat. Kimondani belül kavargó gondolatokat. Talán beindul valami, talán lesz kitartásom blogot vezetni. Mindig vicces ám elolvasni blogok kezdő posztjait :) Sokszor benne vannak ezek a klisék, hogy most megpróbálom, olvassatok, fejlődni fogok, de még tanulnom kell... :D 


Nézzétek el nekem, de kicsit zavaros lesz ez a bejegyzés. Nincs tapasztalatom a blogírásban. Nehezen szerkesztem szövegemet egy téma köré. Hozzá vagyok szokva hosszú szövegek írásához, a barátomnak rengetegszer írtam több oldalas leveleket, de ott mindent megfogalmazok, ami a fejemben van. Nincs egy téma és a cím, ami alá rendelem a gondolataimat. Saját blog, saját stílus. A stílus kialakulóban van, ahogy én is.


Kívülálló vagyok, aki kívülről értelmezi a melegeket, miközben egy fiúval élek együtt. Azt gondolom, hogy az ember szexuális orientációja nem kell, hogy kihasson az életmódjára, gondolkodására, viselkedésére, legalábbis amennyire lehet önmagunknak kellene maradnunk.

Nem csak ebben a témában, de általában hiányzik, hogy az emberek elhatárolják magukat a tömegszellemtől és merjenek saját gondolatokat szülni, saját dolgokat tenni, saját dolgokat szeretni, saját életutat bejárni. Néha már abszurd, ahogy a környezetemben élő embereket látom behódolni a közkívánatnak, illetve nem is behódolni, mert nem az egyén sokszor nem jut el odáig, hogy legyen mit feladnia. Nagyon sok értéket látok emberekben, ami elveszik, mert nem mutatta meg senki, mit kéne kezdeni velük. Az emberek általában bizonytalanok és ez a legjobban önmagukra igaz. Mintákat keresnek, csoportokat, elveket, amikkel azonosulhatnak, nem mernek önállóan belevágni dolgokba.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy mindenki tegye, amit gondol, legyen totális anarchia, essen szét a társadalom... csak arra akarok rávilágítani, hogy nem árt lebontani a sablonokat, amik közt élünk, és őszintén, a saját mércénk szerint élni. Kevés dolgot tartok egyetemesnek, a békét, a hűséget, a szeretetet,  a türelmet, a segítséget, a toleranciát, az egymás megértésébe fektetett energiát, az önzetlenségre való törekvést...

Azt gondolom, hogy a tény, hogy meleg vagyok, nem definiál engem. Kicsit sem. Tulajdonképpen jelentéktelen információ. Nincs hatással a barátaimra, a családomra, a munkámra, arra, hogy mi a kedvenc színem, mi a kedvenc ételem, mi érdekel, milyen témákról beszélek szívesen, milyen filmeket nézek, milyen boltban vásárolok, milyen helyekre járok, kikkel beszélgetek, milyen ruhát hordok...

Nem szeretem, mikor azt mondják, a melegek ..., a férfiak ..., a nők ..., a kövérek ..., az értelmiségiek ..., a szőkék ... Azért nem, mert ezek apró részletek, amik nem definiálnak, hanem csak színesítenek egy személyiséget. Persze ide tartozik, hogy sokan valamelyik attribútumukat kiemelik és azonosulnak vele, elnyomva az összes többit, elvesztve önmagukat, a lehetőségeiket... Olyan emberekkel találkoznak szívesen, akikre ez a tulajdonság jellemző, szépen lassan csak akkor érzik otthon magukat, ha ennek a tulajdonségnak szentelt légkörben vannak. Ennek egyenes következménye, hogy a személyüket azonosítják azzal az egy árva tulajdonsággal, ezeket az embereket pedig ezzel a tulajdonsággal írják le...


Azt gondolom, hogyha a nemiséget tekintjük, nincsen két pólus, nő és férfi. Nem gondolom, hogy a nőknek valami kimondatlanul az embererek fejébe táplált nőies szerepben kellene tetszelegniük, mint ahogy a férfiaknak sem. Szerintem a lélek nemtelen. Szerintem nagyon sok dolog van, amit azért teszünk, vagy gondolunk, mert mindenki azt teszi, vagy gondolja, de ha ezeket elvennék tőlünk, kiderülne, hogy továbbra is önmagunk vagyunk. Sohasem gondoltam úgy egy emberre, hogy ő egy férfi. Egy dolog, hogy férfiként viselkedik, tehát sok helyzetben azt teszi, amit elvárnak tőle, mert ez a kötelező szerepe, amibe nincs beleszólása. Olyan témákban informálódik, amikről a férfiak szoktak beszélni egymással, olyan ruhákat vesz fel, amiket a férfiak szoktak, stb., tehát ő a férfi. Megszületésünktől kezdve húzzák ezeket a határokat, ami a nemi hovatartozásunk határait jelenti. Olyan fontosak ezek? A másik dolog, hogyha már elfogadjuk, hogy nem csak férfi és nő pólus létezik, az a tapasztalatom, hogy a többi embert valahogy a kettő közé sorolják. Az a férfi, aki nem durva, aki nem néz focit, aki nem rajong a sportokért, aki nem folytja el az érzéseit, aki mer gyenge lenni, az nőies. Az a nő pedig, aki határozott, aki megdöbbentően őszinte, aki nem hord szoknyát, aki nem szereti a meleg színeket, az férfias. Nehéz ezt megfogalmaznom, de valahogy azt érzem, hogy ez a pár tulajdonság nem mérvadó. Az a férfi sem akar nő lenni, aki nem szereti a focit és az a nő sem akar férfi lenni, aki nem szereti a szoknyát. Egyszerűen csak elhatárolódnak a nemükre ráhúzott kötelezően ajánlott viselkedési formáktól. Miért kell, hogy rövid legyen a hajam fiú létemre? Nekem jobban tetszik a hosszú, szerintem jobban kifejezi a személyiségemet, senkinek sem ártok vele, ha megnövesztem, akkor hosszú hajam lesz. Senkinek semmi köze hozzá. Nem fogok női frizurát hordani ( mármit olyat, ami ki lett kiáltva nőinek, mert a nőknek szokott olyan lenni...pff ), nem akarok nő lenni, egyszerűen csak tetszik valami.


Pontosan ez e bajom általában a melegekkel. Azt tapasztalom a saját életemben ( Minden gondoloat, amit megfogalmazok, az olyasmi ami a saját tapasztalataimon alapszik, ami abban a légkörben, ahol élek így működik, vagyis korántsem egyetemes. Egyszerűen csak szeretném megmutatni, hogy így is lehet és, hogy én hogyan alkotok egy egészet. Valójában nem igazán találkoztam még olyan emberrel, aki pontosan úgy gondolkozna, mint én. Sőt, a meleg blogokat olvasva, meleg filmeket nézve arra jutottma, hogy meg kell mutatnom, hogy hogyan élek, mert úgy látom, hogy más, mint amilyen mintákkal találkozni. ), hogy a melegek szépen többé-kevésbé elhatárolják magukat a heteróktól. Mások. Együtt szeretnek bulizni, kirándulni, sportolni. Akkor engedik el magukat, ha melegekkel vannak körölvéve. A melegeket kitüntetett figyelemmel szemlélik, alapvetően szimpatikusabb nekik, ha valaki meleg, mintha heteró férfi lenne, vagy nő. Csoportokat állítanak fel, amikhez mindenkit hozzárendelnek. Sok esetben szenvednek abban a világban, amit muszáj elviselniük, a heteró világban, és alig várják, hogy végre hazaérjenek a meleg otthonukba, a melegek közé. Nem értheti őket senki, aki nem meleg. Nekik más az életmódjuk, az értékrendszerük, mert melegek. Ez csak számomra nevetséges?


Az összes barátom, akinek elmondtam, hogy összejöttem egy fiúval, pozitívan reagált. A családom is. Nem ér bántás emiatt. Nem kezelnek máshogy. Volt, aki azt gondolta, hogy akkor ezentúl úgy kezel, mintha lány lennék, de ez kiderült, hogy nem működik, mert nem vagyok azért közelebb a női lélekhez, mert meleg férfi vagyok. Fiúként kezelnek. Eleinte féltem, mikor belekezdtem ebbe, hogy mi lesz ebből. Azt gondoltam, hogy meg fogok változni, hogy egy fiú mellett el fogok nőiesedni. Féltem, hogy kirekesztenek, olyan bélyegekkel aggatnak tele, amik nem jellenzőek rám. Beszippant ez a világ és azonosulni fogok a melegek értékrendszerével. Nem így lett. Változtam abban, hogy jobban ki merem fejezni magamat - művészeti suliba jártam, az önkifejezés féligmeddig a hivatásommá vált közben - merem megmodani a véleményemet, merek mintákat boncolni és mögéjük látni. Törekszem arra, hogy őszintén éljek, hogy ne legyenek titkaim azok előtt, akiket szeretek. Próbálom érthetővé tenni a tetteimet és a mögöttük álló gondolatokat. Nem érdekel, hogy mit várnak el tőlem, a saját utamon járok, ami nem ér többet, vagy kevesebbet, mint másoké, egyszerűen csak egyéni, mert egyedül vagyok saját magam. Elgondolkozom gyakran, hogy mit teszek azért mert én jónak látom, és mi az amit a környezetem aggat rám. Ahogy ezek szépen lassan kiépültek, rengeteg falam omlott le. Nyitottabb lettem, bátrabb. Ritkán vagyok bizonytalan, mert nem kell keresnem, hogy hogyan kéne viselkednem, hogyha úgy viselkedek, ahogy belülről jön. Minden barátom tiszteli a véleményemet, nem biztos, hogy azonos dolgokat gondolnak, vagy tennének, mint én, de úgy fogadnak el, ahogy vagyok. Én pedig nem élek vissza ezzel. Facebookról letöröltem mindenkit, akivel nincs valódi kapcsolatom. Mindenkit, akivel felszínes viszonyban vagyok. Csak azok az emberek maradtak, akikkel szívesen találkozom, akik érdekelnek, akikkel szívesen osztom meg az életemet, a gondolataimat. Több, mint 400 -an voltak, most 128 -an maradtak... Ennek semmi köze ahhoz, hogy meleg vagyok. Nem azokat töröltem, le akik nem tolerálnák ezt. Egyszerűen csak elindult bennem egy folyamat, hogy nem jópofizom, olyanokkal, akikkel nem szeretnék. Nem is bántom őket, inkább fordítom az energiámat olyanokra, akikkel szívesen foglalkozok. Sokkal többet számít nekem egy mély barátság, mint 100 haver...


Egyenlőre ennyit az ízelítőből :)