Pertu

Végre egy rendes pihenést is kiérdemeltem. Az előző hosszú hétvégén nem volt igazán időm pihenni. Egy sima hétvégére zsugorodott a munka miatt, ahogy rendszerint a sima hétvégéim egynapos lassításra zsugorodnak. Most viszont úgy jött ki a lépés, hogy még a négynapos szünet előtt leadtam a munkám, hétfőig nincs mit csinálnom vele. Gergő tervezte, hogy hazamegy a szüleihez vidékre, pár napra. Elkísértem.

Szeretek itt lenni. Budapestet is szeretem, sosem elégedetlenkedtem. A kertvárosban nőttem fel. Mindig sok volt a zöld, nem volt nagy a forgalom, csönd és nyugi volt. Egy idő után túl nagy csönd és nyugi... Lakásra vágytam a belvárosban. Nyüzsgésre. Egyfolytában szerveztem valamit, baráti találkozókat, sétákat Gergővel, mozit, sütizést, bolyongást ismeretlen városrészeken... Apám halála után elviselhetetlen volt a házban a csönd. Úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, és betelepültem a nyüzsgő városközpontba. Azóta beindult a nyüzsgés a munkámban. Napi 10-12 órát nyüzsizek. Hazaérve nyugalomra, állandóságra, csöndre vágyom. Ez nemnagyon van a belváros "vendéglátóipari egységekkel"egyik legjobban felszerelt utcájában. Mikor meglátogatom a családomat a kertvárosban, az mindig feltölt. Most sem tudnék ilyen környezetben élni, de érzem, hogy erre is szükségem van.

/ Ez megint egy olyan dolog, hogy két véglet is igaz rám. Illetve két véglet között vagyok, olyan metszetben, ahol nincsenek sorstársaim a környezetemben. Sok példát tudnék erre hozni. Néha úgy érzem, hogy mindig én vagyok a kakukktojás. Lányok között én vagyok a férfi, férfiak között én vagyok a lányos. Húsevők között én vagyok a vegetáriánus, vegetáriánusok között húsevő vagyok ( halat eszem... ), iparművészek között túl képző-, képzőművészek között iparművész vagyok. Komoly emberek között bohém vagyok, őrült fiatalok között én vagyok a komoly. Szépek között csúnya vagyok, csúnyák között szép. Heterók között meleg vagyok, melegek között heteró. Lassúak között én vagyok a gyors, gyorsak között a lassú. És így tovább, sorolhatnám még... A lényeg, hogy mindenhol kilógok. Van, hogy ez pozitív, van hogy negatív. Mások szempontából is és bennem is. Néha örülök ennek, mert ez sosem unalmas, szürke sosem vagyok. Viszont őrjítő is tud lenni, mert Gergőn kívül nem vagyok senkivel sem összhangban, mindenkivel egy szeletem kerül összhangba csak, vagy egy szeletem nem, a többi igen... /

Szóval itt vagyunk egy vidéki városban, Gergő szüleinél. Bírom őket. Mindig vidámak, sürögnek-forognak. Tele vannak élettel. Pedig ez nem egy nyüzsgő nagyváros, ahol percenként történik valami. Mégis mindig van miről mesélni, mindig van mire készülni. Kedvesek, nyitottak, önzetlenek, diszkréten viselkednek. Egyfolytában megy a viccelődés :) Mind nálunk otthon, anyuval és a hugommal. Más fajta viccelődés, de ugyanaz az életfelfogás a gyökere. Sokszor van szó negatív dolgokról, de nem kesergés van ezzel kapcsolatban, hanem mindenki kifigurázza a helyzetet, akár saját magát is. Tele vannak iróniával és öniróniával. Nincs ebben semmiféle negatív, egyszerűen csak jó élni, bármi történjen is. Az ilyen emberek boldogok. Nem vágynak máshová, ott érzik jól magukat, ahova kerülnek. Szeretnék ilyen lenni. Voltam ilyen és bennem van a vágy most is, hogy ilyen legyek. Valami mégis hajszol, hogy törekedjek máshova, mint ahol vagyok. Nem is ezzel lehet a probléma, hanem a türelmetlenséggel. Magamat hibáztatom, ha valami nem elég jó, pedig ha visszanézek nincs miért panaszkodnom. Meg kell tanulnom megelégednem annnyival, ami éppen van. Igyekszem. Gergőben is ezt érzem. Sokmindennel elégedett, de benne is motoszkál a türelmetlenség. Idegesíti, hogy sok minden messze van, amit szeretne elérni. Nem érzi, hogy közelítene feléjük. Pedig közelít, csak esetleg máshogy, mint ahogy elképzeli.

Szükségünk van az ilyen pillanatokra. Mióta itt vagyunk, nem gondoltam a munkámra; a karrieremre; az egzisztenciára, amit szeretnék elérni kettőnknek; a családra, amire vágyom Gergővel. Vagyunk csak, pihenünk, szeretjük egymást. És elégedett vagyok :)

Tegnap pertut ittunk Gergő anyukájával. Eddig is jó volt köztünk a kapcsolat. Nemtudom, hogy miért pont most ajánlotta fel. Eddig valamiért fontosnak találta, hogy egy kis távolságot tartson, azzal, hogy én magázom őt. Mindenesetre nagyon jól esett a gesztus. Ismerjük egymás családját, a családunk is elkezdte megismerni egymást. Egyáltalán nem rémít ez meg engem. Nincs pánikérzetem. Nem félek az elköteleződéstől. Mindenki tegez mindenkit. Mindenki kedves, örömmel fogad minket. Nincs benne semmi megjátszott érzelem. Nemrég mutattam be Gergő anyukájának az anyukámat. Látta a lakásunkat, kicsit belepillantott a közös életünkbe. Találkozott a kutyánkkal. Nemrég jöttünk össze egy szakítás után, de nem is érződik rajtunk. Erősebbek lettünk együtt. Szerintem ezek olyan dolgok, amiket Gergő anyukája értékel. Nem tudom mi játszódott le benne eddig kettőnkkel kapcsolatban. Látta hogy Gergő boldog, nem tiltakozott, szeretettel fogadott korábban is. Szerintem olyami lehet, mint anyumnál annó. Féltette Gergőt, lehet hogy csak tudat alatt. Most látta, hogy rendezett körülmények között élünk, hogy a barátaink, családunk támogatnak minket, hogy a nyugdíjas anyukám is teljesen laza ebben a kérdésben, hogy megoldjuk a problémáinkat. Talán most fogadta ezt el igazán.

Szeretjük egymást és nagyon jó érzés, amikor ezt a környezetünk is értékeli. Tudom, hogy Gergőnek mennyire fontos anyukája. Nekem is fontos. Nem tudom, hogy ebből ő mennyit vett észre, de én úgy érzem, hogy amellett, hogy ez egy megnyugtató dolog, hogy elfogadnak minket a szüleink, egyben egy igenlés is az élettől. Az anyák ösztönei ritkán tévednek. Két anyuka - két ilyen anyatigris - ösztönei pedig biztosan nem tévedhetnek :)