Elutaztunk Gergővel Franciaországba. Egy vicces Brüsszeli délután után mentünk tovább Bordeaux-ba a nővéremhez. Egy hétig nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget szórakoztunk, finomakat ettünk, gyönyörű helyeken jártunk, teljesen kikapcsolódtunk a hétköznapokból. Otthon hagytam a munkát, lazítottam, feltöltődtem. Ma délutánra Madridba értünk, kivettünk egy elég olcsó, szép szobát. Sétálgattunk, élveztük a 26 fokos meleget. Este felkerekedtünk, elég volt egy pólóban elindulni, olyan jó az idő. Találtunk egy meleg pubot, beültünk. Most együtt sörözünk, felhőtlenül boldogok vagyunk. Senkit sem zavar, hogy fogjuk egymás kezét, összebújunk...
Sajnos ezeknek a dolgoknak a nagy része fikció...
Brüsszelben ellopták Gergő táskáját az irataival, nem tudtuk, hogyan jussunk tovább a franciákhoz. Hosszú sztori, de a brüsszeli hatóságok inkopetenciája miatt minden kétségbeejtően lassan intéződött. Végül egy éjszakát a belgáknál aludtunk, gyorsvonattal hagytuk el az országot. Ezek nem voltak benne az alap költségvetésünkben, a nővéremtől kellett kölcsönkérnem. Bordeaux-ban napokig tartott mire elengedtük magunkat. A nővéremék mindent megtettek a férjével, hogy jól érezzük magunkat, tényleg nagyon jó programokat csináltunk. Aztán jöttek a munkával kapcsolatos problémák, veszekedés neten a társammal... Úgy tűnt, hogy végül minden elintéződött. Gergő szülei kiküldték gyorspostával a lejárt útlevelét, lebeszéltük a légitársaságokkal, hatóságokkal, hogy azzal utazhasson. A csomagnak nyoma veszett, Gergőnek Franciaországban kellett maradnia. Az eltűnt személyie másolata nem volt elég a légitársaságnak. Amint megérkezik hozzájuk az útlevél, veszek neki új repjegyeket. Hogyha egyáltalán nem kapja meg az útlevelet, akkor Párizsba vonatoznia, a konzulátusnál ideiglenes útlevelet kell csináltatnia, hogy onnan repülhessen haza... Most Madridban ülök egyedül egy meleg pubban, sörrel az asztalomon. A telefonomról pötyögök. Mellettem egy meleg pár fogja egymás kezét, viccelődnek, beszélgetnek, gyűrű van az ujjukon... Kedvem lenne sírni, de csak tompa dühöt, keserű szeretetéhséget érzek. Kicsinek érzem magam, elveszettnek, becsapottnak, kiszolgáltatottnak. Ma este a sör és a doboz Chesterfield a barátom...
Ui: Hogy mondhatja egy belga rendőr a rendőrségen egy meglopott, kiszolgáltatott, személyazonosságától megfosztott turistának - aki nem mellesleg szintén EUs országból jött - hogy nem érdekli a problémája, kopjon le, másnak is van problémája?!?
Egyedüli pozitívum, hogy a kényszerhelyzet feloldotta a nyelvi gátlásaimat és már az első nap többet beszéltem franciául és angolul, mint az elmúlt öt évben összesen. Hogyha a nyelvvizsgán olyan szituációt kapok, hogy egy belga rendőrrel kell veszekedni a reptéren, nem fogok zavarba jönni...
Mély érzelmekkel átélt, hatékony nyelvtanfolyam, erősen motivált hallgatóval...
VálaszTörlésTudom, ez nem túl kedves poén így, frissiben, de ha hozzáteszem, hogy bizonyára eljön a derű ideje is, amikor mindketten az összekovácsolódásotok élményanyagának részeként fogtok emlékezni a belga zsandár európai modorára, meg a civilizált Nyugat-Európa (talán a leértékelődött magyaroknak fenntartott) vendégszeretetére. Ha még az is kiderülne egyszer, hogy a tolvaj is kies hazánk fia volt... Miért ne? Magyar úti okmányt leginkább magyar, vagy annak látszó szubjektumok használnak, nemde? ;) De inkább nem találgatok, végtére nem vagyok Poirot rendőrfelügyelő. :D
Fel a fejjel! Nem, nem, még feljebb, sokkal feljebb! Szemöldököt vissza a helyére, széjjelebb..., így már jobb lesz! ;)
Szeretnék olyan habitussal rendelkezni, mint Tucat barátom, de sajnos nekem ez nem adatott meg. Én valószínűleg most a torkomat fognám és most egy grog mellett ülnék csendesen. A hangom ugyanis már régen elszállt volna a sok ordibálástól.
VálaszTörlésŐszintén sajnálom, hogy így alakult a családlátogatás és a pihenés ideje!
De remélem, hogy nem egy "jelként" fogod a megtörténteket magadnak kommunikálni! Én estem hasonló hibába! Persze mindennek oka van, amire később majd rájön az ember. Lehet, hogy ez csak egy "egymás mellett kitartás" próba. Lehet, hogy csak egy fekete emlékpaca, ami soha nem fog kitörlődni az agyatokból.
Idővel kiderül.
Tucatnak viszont igaza van. Ne adjátok meg magatokat! A bajok ellenére is csak arra kell gondolni, hogy Ti megvagytok egymásnak!
A többi pedig annyira nem számít!
Holnap hétfő! Csak azért is nevess a világra!
Naná, hogy igazam van! Hogy is máshogy? :D :D :D
VálaszTörlésÉs nekik is igazuk lesz, mihelyst egymásra tudnak mosolyogni, amikor eszükbe jut sok régi szép emlék; nyár este volt, madár dalolt a fán... Ja, az más történet, de a lényeg ugyanaz: sok régi szép emlék. Minden az lehet, csak döntés kérdése. Miként a magány és a boldogság is belül dől el. Legbelül. Mélyen. De a saját magányomról és boldogságomról alapvetően én döntök..., csak csendesen, ne hallja senki más!
KisPoczoknak viszont igaza van: a többi pedig (annyira) nem számít. ;)
Köszi, jólmestek ezekmamhozzászólások, ott Madridban! Másnap el tudtam engedni magam, jó kismvárosnézős, forró nap volt :)
VálaszTörlésKészül a bejegyzés részletesen a kalandokról, a hazajutásról, az események feldolgozásáról bennünk.
Készüljön is! Majd azt is opponáljuk. :D
VálaszTörlés