Sűrű hetek

Egy filmben izgalmasnak találnám azt a részt, amit most megélek. A valóságban már nagyon szeretnék túllenni rajta. Az tény, hogy valószínüleg sokáig emlékezni fogok erre az időszakra és erőt fog adni, hogy túl tudtunk jutni rajta. A helyzet az, hogy egyre nagyobb káosszá lesz körülöttem a bizonytalanság...

Az előző bejegyzésem után akartam írni egy másikat, arról hogy hazaköltözöm Gergőstől anyukámhoz és a hugomhoz. Végiggondoltam a helyzetet, ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak. Nincs elég pénz jelenleg, hogy fenttartsuk az aktuális életszínvonalunkat, anyum szívesen lát, mondta is, nyugi lenne, átmenetileg sok minden megoldódna. A céget vagy be tudjuk indítanirendesen fél éven belül, vagy felvetetem magam teljes állásba a céghez, ahova most bedolgozom. Gergőnek is lassan össze kell jönnie valami állásnak. Egy évre szerettem volna otthon lenni. Érdekes posztokat tudtam volna írni arról, hogy milyen az, ha 2012-ben, Magyarországon egy meleg pár együtt él az egyikük családjával. Egy darabig biztosan nem fogok, mert maradunk. Anyummal végigbeszélve a helyzetet, rájöttem, hogy még van pár szál, amin elindulva tartósan fenttartható a jelenlegi helyzet. Nagyon sok macera lenne a költözés. Kezdve a lakásfestéstől, a bútor szét és összeszerelésekig. Maximálisan összeszervezve is legalább egy hét lenne kivitelezni. Nincs egy hetem, főleg úgy, hogy utána hulla fáradt lennék. Újabb költözésnél megint egy csomó macera lenne... Nyílván lenne sok mindennapi surlódás, még akkor is, ha mindenki szeret mindenkit és alapvetően nyitott és türelmes emberek vagyunk. De nem is ez a fő gondom ezzel a tervvel, hanem hogy visszalépes. Ezt anyukám is tudja és ezért bíztatott, hogy ne adjam fel. Illetve nem ez a jó szó, mert egy pillanatig sem gondolta, hogy belebuktam valamibe, és rávezetett, hogy ne lássam ilyen borúsan a a helyzetet.

A félállásban, ahol dolgozom, most mint külsős vagyok. Bejelentetem magam a főnökömmel és akkor a kezembe kapom a pénzemet. Alkuképes vagyok, a lényeg, hogy legyen belőle fix jövedelem. Emellett van még két terv, amit most nem írok le, de biztató a helyzet :)

Tegnap a legjobb barátom-munkatársammal veszekedtünk, hogy mi legyen a céggel. Mindkettőnknek nehéz ez a helyzet, hogy három napot máshol vagyok, nem találkozunk minden nap, sokszor a másik nélkül döntünk stb. Az lenne a jó, ha csak a céggel foglalkoznék, viszont anyagilag nagyobb kockázatot vállalnék. Nem akarom elvágni a lehetőséget, hogy teljes állásba felvegyenek, ha mi úgy döntünk fél éven belül hogy lehúzzuk a rolót. Ördögi kör... Abban állapodtunk meg, ha Gergőt felveszik valahova, akkor eljövök a félállásból és csak a cég marad.

Maradunk a lakásban. Van B terv. Nem vagyok teljesen nyugodt, de közelebb vagyok az álmaim megvalósulásához, mintha hazamentünk volna. Illetve az álmaim itt vannak körülöttem, azon kell dolgoznom, hogy fenttartható maradjon ez az állapot. Az egyik álmom itt fekszik mellettem az ágyon, a másik az ágy alatt, a harmadikban lakom, a negyedikbe megyek be dolgozni holnap reggel ;) Hozzáállás kérdése, hogy mennyire szenvedek aztól, hogy mindez sok munkába kerül.