Hamarabb, mint gondolnám...

A múltkori bejegyzéshez annyit tennék hozzá, hogy beszélgettünk Gergő anyukájával. A szüret után maradtam még egy napot, Gergőnek viszont haza kellett jönnie. Még a szüret alatt mondtam anyósomnak, hogy szívesen segítek az utómunkálatokban is. Volt ebből egy kis kavarás is, Gergő nem nagyon értette, hogy miért nem buszozok fel vele kora reggel. Közben a huga már nézett estére nekünk vonatot, anyukája csinált nekem ebédet... Maradtam végül.

A kajához kellett még néhány hozzávaló, úgyhogy anyós elhívott magával a Tesco-ba. Útközben hamar ráterelődött a szó, hogy mi történik velünk mostanában. Barátokról, elfogadásról, coming out helyzetekről beszélgettünk. Azt is megkérdezte, hogy mennyi bántásban van részünk. Meglepődött, de azt is láttam rajta, hogy kicsit megkönnyebbült, amiért elmeséltem, hogy nyugodtak lehetünk, mert amerre megfordulunk, nem bánt senki. A végén még azt is mondta, hogy tök olyanok vagyunk, mint egy heteró pár, úgy éljük az életünket, láttam rajta a felismerést. Elmeséltem, ahogy egyszer anyu is eljutott idáig.

Nagypapám öccsének a temetésén történt, tavaly nyáron. Éppen a szakítás előtti kétségbeesésemnél tartottam. Anyu látta rajtam, hogy valami nem oké, azt is kiszúrta, hogy ennek semmi köze a temetéshez. Szerettük Dezső bácsit, de sosem volt szoros tagja a családunknak. Tiszteltem őt, mert ő viselte egyedül méltósággal, kellő öniróniával, humorral az öregedést, a család vénjei közül. Mikor anyu elkezdett kérdezgetni, nem éreztem helyénvalónak, hogy a gyászmenet elején (mi sétáltunk ketten a sor elején, közvetlenül a halottaskocsi mögött...) erről beszélgessünk. Aztán meg lettem nyugtatva, hogy Dezső bácsi nagyon szeretett élni és kellően humorosnak tartaná a helyzetet... Elmeséltem a problémáimat, Gergő tagadását, a kétségeket, a lelki vívódást, mindent. Anyu nem próbált okoskodni, csak kuncogott, hogy mennyire olyanok vagyunk, mint egy heteró pár. Ezzel nem segített az aktuális helyzetemen, de összességében jól esett :)

Gergő anyukája ezután nekem is bevalllotta - eddig csak Gergőn keresztül hallottam - hogy példaképként tekint anyukámra. Nem mondta, de szerintem a kettőnk kapcsolatának feldolgozására gondolt főleg. Egyébként is párhuzamosan két síkon futott a beszélgetésünk. A komoly témák mellett folyamatosan szó volt a környékről, a szembe jövő emberekről, Gergőék gyerekkoráról. Ezek csak pillanatnyi terelések voltak, mindig visszakanyarodtunk a fő témánkhoz. Összességében örültem a beszélgetésünknek. Bízom benne, hogy segíteni fog anyósom lelkén könnyíteni, minket jobban megértenie.