Családban marad

Éppen egy idegen autóban ülünk, telekocsival Gergő szüleihez megyünk  a holnapi szüretre. Gergő diplomaosztója óta most találkozom először a családjával. Nincs köztünk konfliktus, nekem az első pillanattól kezdve szimpatikusak mindketten. Anyukájával mégis van egy kis feszültség köztünk. Nagyon érzékeny vagyok az ilyesmire, tudom, ha a másiknak ellenérzései vannak velem szemben. Általában ez fordítva is igaz, látszik rajtam, hogy mit gondolok. Ördögi kör ez, mikor muszáj reagálnom valahogy arra, hogy tudom, hogy a másiknak problémája van velem. Nekem nincs, megértem, elfogadom a helyzetet, de akárhogy is próbálom, nem tudom leplezni, hogy észreveszem a feszültséget. Hiába szereti, elfogadja, támogatja Gergőt, nem teljesen oké, hogy nem lesz felesége, gyereke, nem

lehet vele kapcsolatban az ismerősökkel nyíltan beszélni... Az utóbbi időben egyre jobban felfigyelek az apró jelekre. Néha olyan, mintha verseny lenne köztünk. Egyáltalán nem szállok be, a birkatürelmemmel elég jól bírom a helyzetet. Semmi élesre nem kell gondolni. Tudom, hogy egy csupaszív, kedves nő, sosem érzékeltette az ellenkezőjét. Tudatalatt vannak olyan apró megnyílvánulásai, amikből tudom, hogy még mindig nem dolgozta fel teljesen, hogy a fia meleg. Csigatempóban oldódik a helyzet, de engem idegesítenek a ki nem mondott dolgok.

Ki nem mondott dolgok között nőttem fel, a saját magam irányított mindennapi életemben igyekszem egyenes lenni és egyértelműsíteni az emberi kapcsolataimat. Ha egy barátomon látom, hogy baj van, kérdezek. Mindig elmesélem mit gondolok, nem rejtem véka alá a véleményemet. Rólam általában mindent lehet tudni, vállalom a tetteimet, véleményemet. Elismerem, ha hibázok. Igyekszem másik oldalról is megvizsgálni helyzeteket, nem csak a sajátomból. Ez valószínű az apám titkolózási, susmusolási, eltusolási viselkedésenek a kompenzációja. A legjobb barátom nyers, őszinte, nem köntörfalaz. Amúgy is igaz, hogy ilyen emberek vesznek körül, ezt szeretem.

Gergőéknél kicsit más a "divat". Szerintem többet adnak a látszatnak, mint kellene. Persze nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt meg tudjam ítélni. Nem élek vidéki kisvárosban, más a generációm, speciális közegben mozgok...

Remélem, hogy egyszer meg tudjuk ezeket őszintén beszélni Gergő anyukájával. Remélem, hogy egyszer majd ő is úgy fogja gondolni, hogy a fiának én vagyok a tökéletes társa, ahogy azt az én anyum gondolja Gergőről! Többször kéne anyutalálkozókat rendeznünk, hogy Gergő anyukájának legyen kivel megbeszélni a félelmeit. Anyu sokat olvas a neten, beszélget erről a testvéreimmel, meleg témájú előadásokra jár, cikkeket olvas. Egyébként is egy karakán nő, biztos vagyok benne, hogy a barátnői előtt sem csinál ebből problémát. Sajnos Gergő anyukájának nincsenek ilyen lehetőségei. Ott ahol ez az egész városban tabu, nehéz hol tájékozódni. A számítógéphez nem ért, az ismerőseivel sem tud erről beszélni. Gergő apja nem nagyon beszédes típus, szerintem vele sem téma ez a szitu. Szívesen segítenék, de azt hiszem a fekete bárány szerepemből nehéz lenne. Gergővel sem nagyon lehet erről beszélni. Lehet, hogy a hugán keresztül lehetne forrásokat juttatni Gergő anyja kezébe. Megkérdezem legközelebb erről!